Michael Bay gigarobotos filmje még azoknak sem tetszett, akik imádták az első részt. A nagy Transformerek közül kettő is szexmániás, a kicsik meg simán hülyék. Duplakritika.

A szexfüggő robotokat lelövik, ugye? - 5/10
Szűcs Gyula

A Transformers 2 a fingós vígjátékokon röhögő tiniknek készült. Az első rész még a gyereklelkű felnőttek filmje volt, akik 92-ben Transformers-képregényt gyűjtöttek meg Hasbro-figurákat, és 15 évvel később óriásvásznon láthatták újra Optimuszt meg Űrdongót. Azok a rajongók viszont, akiknél már a pisilő autobot is kiverte a biztosítékot, messzire kerüljék az új részt. A Transformerek most vér helyett kenőolajat köpnek a harc után, és ablakmosó vizet könnyeznek az érzelmesnek szánt jelenetekben.

A film elején még minden jól indult: az új óriásrobot városi ámokfutása, és a motoron fekvő Megan Fox beleég a férfinéző retinájába. Az egyetemre készülő Shia LaBeouf unalmas búcsúzkodását jól feldobja, hogy a ruhájába ragadt Örök Szikra agresszív robottá változtat a kenyérpirítótól a turmixgépig mindent. Tiszta kiber-Szörnyecskék (még a röhögésük is pont olyan), és itt még vicces, hogy az egyiknek lézerfegyver nő a pöcse helyén, és azzal amortizálja le a főhős házát.

Michael Bay és a csapata sajnos végig ezekre az alpári poénokra gyúrt rá az igazi látvány helyett. Az új suli sebességfüggő szexdominája (Isabel Lucas) a lúzer főhősön lovagolva alakul át gyilkos kiborggá, a kutyaszerű Decepticon meg pont úgy kufircolja Megan Fox lábát, ahogy a kanos pincsik szokták Adam Sandler legrosszabb filmjeiben.

Az írók ott is hibáztak, hogy a Disney-mesék kötelező vicces mellékszereplőjéből ötöt zsúfoltak a filmbe. 150 percen át ontja a kínos poénokat a feka-imitátor robot ikerpár, a teljesen fölösleges netgeek (Ramon Rodriguez), az első részbe beleőrült kódfejtő ügynök (John Turturro), és a film egyetlen jól eltalált karaktere: Jetfire, a repülőmúzeumban porosodó, nyugdíjas Transformer-tábornok. Bár a fémszakálláért és gépmankójáért tarkólövés járna a kitalálóinak, nyomhatott volna több nosztalgiázós poént meg seggreülést, ha már gyerekfilmet kaptunk.

Az alapsztorit alig lehet kihámozni az effektek és az idiotizmus mögül, pedig egész jó. A címszereplő Bukott, aki a jármű-Transformereknél ősibb fajhoz tartozó, fáraóarcú órobot, szépen behozza a képbe a Daniken-hisztériát (űrlények építették a piramisokat), és jó ürügyet ad Michael Bay-nek, hogy látványosan lerombolhassa fél Egyiptomot. Az Indiana Jones-párhuzam is tökéletes: a kis Indynek pont abban a jordániai sziklasírban kell megtalálnia egy ősi ereklyét, ami a Grál-templom volt az Utolsó kereszteslovagban. Ilyen kalandokból kellett volna sokkal több a kényszeres robbantgatás, meg a szexmániás robotok helyett.

Rántott hús helyett szójapörkölt - 3/10
Strommer Nóra

Miután az első Transformers alatt teljesen extázisba kerültem az egymást aprító háztömb méretű robotoktól, a második részre is a legnagyobb nyugalommal ültem be. Tudtam, hogy bármilyen bugyuták lesznek a párbeszédek, és akármilyen ostoba és logikátlan is a történet, a gyomromba küldött dolby sorrund basszus és az akció úgyis levesz a lábamról. Az első részben ugyanis ki tudták küszöbölni azt, ami nálam sokszor elrontja a számítógépes animáció hitelességét, hogy mozgás közben súlytalannak tűnnek a pixelekből épített figurák.

Hát, jól pofára estem, és azóta Michael Bay nevét újra szitokszóként használom. Robotrajongóként mélységesen megrázott, hogy itt a színfém amerikai hadigépek mellett a Transformerek csak felnagyított origamiknak tűnnek. A vetítés után szerettem volna Los Angelesbe teleportálni, hogy zokogva öleljem magamhoz a pocakos, szemüveges Guillermo del Torót, akinek az a mániája, hogy akkor is minél több lényt meg kell építeni, ha közben számítógépes animációt használnak.

Hogy hol a hiba, arra két tippem van. Először is, miután a második részre muszáj volt rádobni még öt lapáttal, most alig maradt olyan jelenet, amiben nem szerepel valamiféle Transformer. A költségvetés viszont nem lett ötször nagyobb. Így nyilván minden jeleneten spórolni kellett, mint annak a háziasszonynak, akinek ugyanabból a havipénzből egy helyett öt gyerekre kell főznie: tessék fiam, rántott hús helyett itt a finom szójapörkölt.

A másik, hogy ezúttal sokkal jobban rákoncentráltak az általános iskolások zsebpénzére igényeire. Ennek egyik biztos jele a Jar-Jar-Binks-effektus, azaz hogy telepakolták a filmet viccesnek szánt robotszereplőkkel, és megszórták még több óvodás poénnal. Az odacsapós basszushangokból visszavettek, és az első részhez képest kevesebb az olyan jelenet, ahol tehetetlenül óbégató kisemberek tarkója mögül mutatják a feléjük tornyosuló fémisteneket. Úgy nekem sokkal átélhetőbb volt az akció, itt viszont főleg totálban látjuk, ahogy két-három álca esik neki Optimus Prime-nak, miközben alattuk egy hangyányi Shia LaBeouf szaladgál. A lényeg ugyanaz, de a hatás nulla.

A Transformers 2 így egy összcsaládi kompromisszumos mozi lett, úgyhogy aki vad robotos zúzdára vágyik, az inkább nézze meg még egyszer a Terminátor 4-et. Ott legalább a robotok rendben vannak látványra.