A fenti kérdés létfontosságú egy erotikus thriller esetében, hiszen a néző egy Szex telefonhívásra című filmre nem csak az alaposan kigondolt krimi szál, hanem az érzéki meztelen testek, a szenvedély és a túlfűtött erotika miatt is vált jegyet. Feltéve, ha lennének benne ilyenek.
Pucér testek támadása
A néző talán joggal vár pucér csajokat és a fenekét megmutató Ewan McGregort és Hugh Jackmant egy olyan filmtől, melynek története egy titkos szexklub körül bonyolódik, ahol a tagok véletlenszerűen tárcsázzák egymást egy-egy gyors numera erejéig. A női szereplők közt ráadásul olyan neveket találunk, mint Natasha Henstridge, Michelle Williams, Maggie Q vagy Charlotte Rampling. Ehhez képest a női nézők egyetlen pucér férfifenékkel sem vigasztalódhatnak, a férfiaknak pedig be kell érniük a szexi fehérneműk átható tanulmányozásával.
A krimi szál
Némi vigaszt nyújthatna, ha az elmaradt látványosságok helyett legalább a sztori rendesen össze lenne rakva, de Mark Bomback (Die Hard 4.0) forgatókönyvíró munkája óriási logikai bukfencekkel van tele. Semmi sem indokolja, hogy a McGregor játszotta könyvelő a sok bombázó közül épp a Michelle Williams alakította nőbe szeressen bele, és pont úgy reagáljon, ahogyan azt várják tőle, de ez csak kettő a sok hiba közül. Bomback látványosan erőlködött, hogy filmje fordulatos legyen, de sajnos csak olyan fordulatokat sikerült kiizzadnia magából, melyek még az elmélázni kevésbé szerető mozizók számára is túl egyértelműek és sablonosak.
Színészek
Hugh Jackman már Woody Allen Fülesében is megmutatta, hogy nem áll jól neki a rosszfiú szerep, és A tökéletes trükkben is inkább szánni való volt, mint igazán ellenszenves. Most sem igazán meggyőző, de ugyanez elmondható a szürke hivatalnokot játszó Ewan McGregorról is, aki szinte az összes szürke hivatalnok-klisét előveszi, de közben meg sem próbálja figuráját kicsit árnyalni a sztereotípiákhoz képest. Bár Michelle Williams helyes és dekoratív nő, azért mindez egy femme fatale eljátszásához kevés.
Summa
Dante Spinotti (Szemtől szemben) operatőr lenyűgöző városképei néha el-elcsodálkoztatnak ugyan, de nem feledtetik, hogy az elsőfilmes Marcel Langenegger rendező nem rendelkezik tempóérzékkel, ráadásul filmje kb. félórás időközönként vált zsánert. Trükkös és kiszámíthatatlan próbált lenni, ehelyett a végeredmény inkább csak zavaros. Ha szerencséje van, a reklámszakma még visszavárja.
Kinek ajánljuk?
- Akik nem tudnak betelni a kábeltévék hétvégi estéken sugárzott erotikus filmjeivel, és ugyanezt a minőséget a mozikban is szeretnék élvezni.
- Akik jól szórakoztak az Elemi ösztön második részén.
Kinek nem ajánljuk?
- Akiknek az erotika fogalma nem merül ki a fehérneműreklámokban.
- A valódi izgalomra vágyóknak.
