Daniel Craig inkább elvágná a csuklóját, minthogy újra James Bond legyen, és az is kiderült, hogy Keanu Reeves nevét egyszer odahamisították egy filmes szerződésre, és kénytelen volt bevállalni a melót.
Egy bizonyos ponton túl egy befutott színésznek már nem is kell meghallgatásokra járnia, megtalálják őt a szerepek, a rendezők pedig két kézzel kapkodnak utánuk. Valamikor pedig olyannyira túllőnek a célon, hogy a színészek néha olyan szerepet is kénytelenek elvállalni, amit legszívesebben letagadnának. A looper.com gyűjtése.
Jennifer Garner – Elektra
A 2003-as Daredevil, a fenegyerek sikere után szinte mindenki akart belőle legalább egy spin-offot készíteni: a Daredevil forgatókönyvíró-rendezője, Mark Steven Johnson elhívta Kevin Smith-t, hogy segítsen be az írásba. Garner - aki maga is nagy rajongója az eredeti Frank Miller-képregénynek – több interjúban beszélt a lehetséges folytatásról, hogy milyen irányban haladhat tovább a sztori, stb., de ekkor már szerződés kötötte a stúdióhoz, amiben kikötötték, hogy még egy spin-offban is szerepelnie kell. Sajnos van, hogy a legjobb tervek is becsődölnek, és a 2005-ös Elektra is ilyen sorsra jutott – nem teljesítette az elvárásokat. Johnsont lecserélték Rob Bowmanre, a film nagyon gyenge eredményeket produkált, kevesen nézték meg, és még Garner is elismerte ex-pasijának, Michael Vartannak, hogy a film „szörnyű”. Vartan egy interjúban elmagyarázta, hogy Garnernek egyszerűen muszáj volt megcsinálnia az Elektrát, mert a szerződést már a Daredevil-filmmel együtt megkötötték vele.
Mike Myers - A Macska - Le a kalappal!
Az Austin Powers-filmek után a Universal aláírt a színésszel egy szerződést egy filmtervről, melyben Myers Dieterként szerepelt volna. Dieter volt Myers egyik karaktere, amit a Saturday Night Live című éjszakai show-ban alakított: egy nyugat-német expresszionista minimalista művészt játszott, aki hírességeket interjúvolt meg, de az interjú közben látványosan unatkozott, és egyáltalán nem érdekelte partnere. Aztán visszavonulót fújt, mert nem volt kibékülve a filmtervekkel, – a forgatókönyvet egyébként ő írta – ez pedig számos pert eredményezett közte és a filmstúdió között.
Ezután végül megállapodott a színész és a stúdió: Myers eljátssza A Macska - Le a kalappal! ( Dr. Seuss' The Cat in the Hat) címszerepét. Ebben azonban nem volt sok köszönet, Myers egyáltalán nem fektetett a szerepbe energiát, sőt. Filmbéli partnere, Amy Hill szerint Myers az egész forgatáson úgy viselkedett mint egy remete és egy díva keveréke. Az eredmény pedig annyira kiábrándító lett, hogy Dr. Seuss özvegye, Audrey Geisel 2004-ben megtiltotta, hogy az írónak akár egyetlen munkájából is élőszereplős film készülhessen Hollywoodban.
Channing Tatum - G.I. Joe
Egy Howard Stern- készítette interjúban Tatum elmondta, hogy „rávették, hogy vállalja el a szerepet”, és arról panaszkodott, hogy meg kellett csinálnia a filmet, hogy teljesítse a Paramounttal kötött szerződésben foglaltakat. A színész azt is elmondta, hogy bár gyerekkorában szerette a rajzfilmet, a forgatókönyv eléggé vállalhatatlan volt, és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán akar-e Joe lenni. Mindezek után a film fogadtatása sem volt az igazi, és a blockbusterekre jellemző menetelést sem tudta megvalósítani a film, pedig azért elvártak volna tőle legalább egy spin-offot. Azért az interjú végén Tatum biztosította a hallgatókat, hogy „mennyire szuper-szerencsésnek érzi magát, hogy eljátszhatta a szerepet”.
Edward Norton – Az olasz meló
Edward Norton egy három filmről szóló szerződést kötött a Paramounttal, amikor az 1996-os Legbelső félelem című film meghozta neki az áttörést: Oscar-díjra is jelölték, és ezáltal olyan lehetőségek nyíltak számára, hogy nem akaródzott neki a szerződésben foglaltakat teljesíteni. Hogy szerepet vállalhasson az 1999-es Harcosok klubjában, a Paramount új szerződést íratott vele alá, aminek értelmében még egy film leforgatására kötelezték a Harcosok klubja után a stúdióval.
2002-ben még nem volt megegyezés a filmstúdióval – azzal a kikötéssel írta volna alá a szerződést, hogy a későbbiekben nem kötelezhetik olyan film elkészítésére, amit ő nem akar. A Paramountnak ekkor elfogyott a türelme, és felkínálta neki Az olasz meló főszerepét, és miután visszautasította, a stúdió újabb levelet küldött neki, amiben azt írták neki, hogy nincs más választása. Mindkét fél ügyvédei egymásnak feszültek, de végül Norton feladta, és elkészítette a filmet.
Bill Murray - Garfield
Egy vígjátéknak is beillik az a történet, ahogy Bill Murray a lasagna-zabáló Grafield hangja lett végül. A színész mindenképpen szeretett volna egy rajzfilmen dolgozni, és amikor szembe jött vele a Garfield-forgatókönyv, amit ráadásul a Coen-fivérek egyik tagja, Joel Coen jegyzett, egyből igent mondott anélkül, hogy az első pár oldalon kívül elolvasott volna hozzá bármit. Ahogy Murray meséli a sztorit, egészen a forgatás kezdetéig nem esett le neki, hogy egyáltalán nem Joel Coen (A nagy Lebowski, Nem vénnek való vidék) írta a scriptet, hanem Joel CoHen, aki olyan filmeket tett le az asztalra, mint a Monster Mash: The Movie vagy a Golyóálló glória. Ekkor már azonban túl késő volt visszakozni, Murray heteket töltött egy hangfülkében, és közben próbálta megmenteni Garfieldot és a film folytatását.
Emily Blunt - Gulliver utazásai
Emily Blunt Az ördög Pradát visel című filmmel robbant be a köztudatba, és ezután természetesen számos filmstúdió versengett a kegyeiért, beleértve a Marvelt, akik Bluntot a Vasember 2-ben a Fekete özvegy szerepére szánták – amit végül Scarlett Johansson játszott el. Ám a Fox – akiké Az ördög Pradát visel című film volt – azt akarták, hogy Blunt a Gulliver utazásaiban szerepeljen. A filmstúdió szerencséjére és Blunt szerencsétlenségére a szerződése tartalmazott egy olyan kikötést, miszerint a színésznőnek még egy másik Fox-filmben szerepet kell vállalnia. Így történt, hogy végül mégis Mary hercegnő lett a Gulliver utazásaiban, amivel elég nagy pénzügyi és kritikai buktát könyvelhetett el.
Keanu Reeves – A leskelődő
Keanu Reeves esetében fel lehet tenni a költői kérdést: minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?! Történt ugyanis, hogy Reeves „barátja”, Joe Charbanic, aki a színész rockzenekaráról készített egy turnéfilmet, rendezővé lépett elő, és tervei között szerepelt A leskelődő című film. Közben Reeves óriásit futott a Mátrix-szal, mire Charbanic – állítólag – aláhamisította Reeves aláírását egy filmes szerződésre. A színész azonban nem akart mindenféle pereskedésbe és jogi vitákba belemenni, ezért eljátszotta a szerepet, ám a film promótálásából jól láthatóan kimaradt. Tizenkét hónappal a film megjelenése, és a szerződésben foglalt határidő után aztán Reeves kitálalt, és nyilvánosságra hozta az egész hamisítós sztorit azzal együtt, hogy soha nem találta érdekesnek a forgatókönyvet.
Daniel Craig – James Bond-filmek
Daniel Craig hihetetlenül sikeres volt James Bond szerepében, de a színész mindig is rendkívül őszintén beszélt karakterhez fűződő ambivalens viszonyáról. Miután 2012-ben bemutatták a 007 – Skyfallt, a színész azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképpen soha nem akart James Bond lenni.
„Próbáltam abban a pillanatban kiszállni, amikor belekerültem. De nem engedtek el, úgyhogy beleegyeztem, hogy megcsinálok még pár filmet.” A hollywoodi filmes szerződések ebben az esetben is térdre kényszerítették az egyszeri színészt, még ha az jelen esetben Daniel Craig is volt.
A 2015-ös 007 Spectre - A Fantom visszatér promóciós körútján a színésznek már annyira elege volt Bondból, hogy amikor az újságírók azt firtatták, hogy lesz-e újra Bond, akkor azt mondta, hogy van neki saját élete, és azt szeretné élni, illetve azt, hogy „inkább eltöröm ezt az üveget és felvágom vele a csuklómat, mint hogy még egyszer szerepeljek egy Bond-filmben”. Meglátjuk...
