Kevin Costner már megint szenved. Igaz, most nem indiánok, vagy vadvízi kalózok nehezítik meg életét, hanem szintén orvos felesége elvesztése miatt kesereg éppen.
A szeretett nő egy buszbalesetben veszett oda, valahol Dél-Amerikában. Joe (Costner) hihetetlen hévvel veti bele magát a munkába, így próbálván elterelni figyelmét a gyászról, ám az idegi és a fizikai kimerültség miatt főnöke kényszerpihenőre küldi hősünket. Ő pedig ahelyett, hogy két hétre elmenne Hévízre lábat áztatni, elutazik felesége halálának színhelyére és átveszi annak korábbi betegeit.
Joe minél több időt tölt együtt a beteg gyerekekkel, annál inkább meggyőződésévé válik, hogy halott neje rajtuk keresztül próbál kapcsolatba lépni vele a túlvilágról. A gyermekek beszámolnak álmukban megjelenő víziókról, na és lerajzolnak olyan dolgokat, amelyek Joe szerint egyértelműen neki szólnak. Mialatt a gyermekek abszolút a bizalmukba fogadják a messziről jött embert, a kollégák aggódva figyelik, hogy a kicsikre milyen hatással is van a megháborodottnak tartott férfi jelenléte. Ezért aztán lassan távozásra bírják szegény férfit, aki otthon is jelek és üzenetek garmadával kénytelen szembesülni, amelyekre egyszerűen nem talál más magyarázatot, mint hogy felesége szellemének tulajdonítsa őket. Ezek közül is kitűnik egy szitakötő-alakzat, épp olyan, amilyen anyajegy volt az imádott asszony vállán. Joe barátai és egyik szomszédja (a mindig nagyszerű Kathy Bates) pedig egyre jobban aggódnak, hogy vajon képes-e józan ésszel kikeveredni majd ebből a helyzetből a mi kis Costnerünk...
Tom Shadyac rendező (Ace Ventura, Patch Adams) számára ismeretlen felségterületre merészkedett most ezzel a természetfeletti thrillerrel, ami nem is kis mértékben hajaz M. Night Shyamalan mesterművére, a Hatodik érzékre. A színek, a természetfeletti szimbolizmus és az alkalomszerű rémítgetések mind-mind a posztmodern lélektani horror imént említett klasszikusára emlékeztetnek, ám az összkép mégsem annyira kielégítő, mint Shyamalan filmjének esetében. Costner visszafogott játéka, valamint a mellékszereplők, elsősorban Kathy Bates jelenléte önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ne csak egy "divathullámot" meglovagló filmecskének könyveljük el Shadyac rendezését. Ám az időzítésnek köszönhetően megtekintése mindenképpen ajánlható, hiszen a forró nyárban mindenképpen üdítőleg hat majd egy kis borzongás, netán hidegrázás. Mert az ijesztgetés, még ha nem is mindig túl eredeti, azért még így is bejön.
