Erotikus nép módfelett a magyar, mely letagadhatatlan tény megörökítését Daniel Young filmrendező úgy látta legjobbnak, hogy egy magyar nótát adaptál filmvászonra, afféle négyszereplős kamaradrámának kiszerelvén. Egyet kell értsünk, mi sem tennénk mást, ha az önreflexivitás - moziban oly sűrűn sikeres - útjait akarnánk kitapogatni. Énekeljék csak velem, hogy kis kút, kerekes kút van az udvarunkban, de szép barna kislány van a szomszédunkban, csalfa szemeimet rá sem merem vetni, fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni. Angolul még szebb lesz - gondoljanak csak az Anyám tyúkja közismert fordítására. Bár itt másról van szó, anyám a tyúkja a pasinak, akit a szekrényemben rejtegettem egy darabig, és különben sem vagyok barna, inkább szőke (kislány).
Egy családi házban vagyunk, mögötte erdő, a tizenöt éves kislány szekrényében lakik egy harmincas pasas (a börtön elől bujkál - állítása szerint), de amint kiteszi a lábát onnan, azonmód rámozdul a mamára. Játszik a történetben az elvált férj is - s valaki igazán gonosz közülük, mit a művégre erősített csavar tudat. Nos, művészettörténeti kutakodásaink szerint egy ilyen típusú filmhez, ha az thriller akar lenni, annyi kimondatlan feszültség dukálna, mint amennyit Polanski próbált megmutatni a Kés a vízben c. korai mesterkedésében, vagy legalább annyi kimondott, mint amit Phillip Noyce pakolt a Halálos nyugalomba (mely mindevvel együtt sepedt - jó okkal - a feledés vizébe).
Ellenben zéró feszültséggel nem lehet ilyen filmet csinálni, Daniel Young így a lehetetlent próbálta meg. Nem is sikerült neki.
