Woody Allen újra a régi? Nem, szerencsére, hiszen unnánk a Manhattan 2-t, a Szépen öregszik Annie Hall-t, vagy a Fogd újra a pénzt és fuss megint!-et. A 71 éves rendező a Match Point után ismét a ködös Angliában készített egy BBC-pénzelte filmet, ismét Scarlett Johanssonnal a főszerepben. Csak most visszatért a neurotikusan szórakoztató műfajhoz. Jól tette.
A Fülesben suta New York-i entellektüelek kóborolnak outsiderekként a hűvös londoni arisztokraták között, és ha ilyen stílusban folytatnám a kritikát, még megemlíteném, hogy a rendező előző, komolyra fordult filmjében uralkodó szociodarwinista-vonal ezúttal szerencsére csak asszisztál a komikus krimihez. Valójában: az amerikai újságírótanonc és az amerikai bűvész egy tarotkártyás angol sorozatgyilkos után nyomoz a felsőbb londoni körökben egy túlvilági füles alapján.
Már ennyiből is látszik, hogy a manhattani rendező filmjében megvan minden, ami a régi és minden, ami az új filmjeire jellemző. Vagyis spiritualitás, gyilok, pörgős nyelvű New York-iak, neurotikus poénok, ugyanakkor hűvös angolok, krimivonal, túlvilági alakok. A két halmazt pedig Scarlett Johansson figurája köti össze.
"Igénytelen, mégis szexi, mókás" - mondja a Johansson alakította újságírótanoncról az egyik szereplő, és ez az, amilyennek Woody mindig láttatni szerette volna saját magát filmjei főszereplőjeként: igénytelennek (csak nézzünk a már negyven éve ugyanígy kopaszodó fejére), mégis szexinek (aktuális bombanőket csábított Mia Farrow-tól Diane Keatonon át Charlize Theronig) és mókásnak (haha).
Talán ezért szereti és szerepelteti ennyit Scarlett Johanssont, mert mindhárom tulajdonságot meglelte benne. Közben saját maga nagymellű változatának (ez ugye Johansson) az álapját is eljátssza, a bűvészt, hogy két szemüveggel (de csak az egyik Woody Allen-es) lássanak neki a botcsinálta nyomozásnak.
Kitérhetnék még az X-Men Farkasaként befutott Hugh Jackmanre, vagy a derrickesen táskás szemű Ian McShane-re, de a gyanúsított arisztokrata és az elhunyt újságíró helyett nekik inkább az a szerepük, hogy asszisztáljanak a Woody Alleneknek, és ezt akár az ágyban, akár a kártyaasztal mögött, akár a Kaszás vezette hajón teszik, nagyon jól csinálják.
Woody Allen a Fülesben - bűvészként - megjátszott ügyetlenséggel adja elő a műsorszámait a porondon és az előkelő partikon. Ugyanígy álcázza rendezőként és forgatókönyvíróként megjátszott hanyagsággal azt a rutint, amivel eddigi 42 filmje erényeit újra összekovácsolta. Mert a Füles, éppen attól, hogy nem szánta nagy filmnek, mint a Match Pointot, hogy nem használt meglepő fordulatokat és igazán abszurd helyzeteket, csetlő-boltó tempóval is észrevétlenül telitalálat lett.
