Történelmi talány
Bő másfél éves késéssel megérkezett hozzánk Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetről szóló filmje. Az erdélyi grófnő ma is amolyan női Draculaként él a köztudatban, a Guinness Rekordok Könyve szerint ő minden idők legvéresebb kezű sorozatgyilkosa. Mindez vajon történelmi tény, vagy csupán sötét legenda?
A fenti kérdésre a történészek sem találtak még egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztott választ, és a teljes igazság valószínűleg örökre a letűnt évszázadok homályába vész. A 16. és 17. század fordulóján élt nemes asszonyságot illetően sokáig makacsul tartotta magát az a vélekedés, hogy megkínzott fiatal lányok százainak vére tapad a kezéhez. A vélemények inkább csak abban tértek el, hogy ennek okát határtalan hiúságában látták-e, miszerint a szüzek vérével szépségét és bőrének fiatalságát kívánta megőrizni, vagy pedig szimpla szadista volt, szexuálisan perverz, aki örömét lelte mások kínzásában és megölésében.
Az utóbbi időben azonban hangsúlyosabbá váltak azok a történészi vélemények, melyek szerint a hatalmas vagyonnal és erdélyi fejedelmi rokonsággal bíró Báthory Erzsébet politikai összeesküvés, valamint a javai megkaparintására irányuló intrikák áldozata lett.

Tettesből áldozat
Ezt támasztja alá, hogy az asszonyt személyes ellensége, Thurzó György nádor tartóztatta le 1610-ben, de gyanúra ad okot a Habsburg-udvar törekvése is, ami a Báthory-Nádasdy vagyon megszerzésére irányult. Erzsébet ellen eljárást indítottak, de szabályszerű perre és ítélethozatalra nem került sor. Vagyonát elkobozták, és 1614-ben bekövetkezett haláláig a csejtei várban tartották fogva. Benda Kálmán történész a per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát, azt, hogy a cáfoló iratokat meg sem vizsgálták, valamint hogy a szolgák beismerő vallomását kínvallatásokkal csikarták ki. A grófnő bíróság elé állítása pedig azért maradt el, mert a konstruált bizonyítékok nem lettek volna elegendőek az ítélethez.
A csejtei rém legendájának eddigi feldolgozásaitól eltérően (így Julie Delpy szintén nemrég bemutatott A grófnő című filmjével is ellentétben) Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetet ármánykodás és koncepciós per áldozataként mutatja be. Az ő hősnője egy szelíd álmodozó, aki ugyan időnként kiborul - néha a törökkel háborúzó férje, Nádasdy Ferenc (Vincent Regan a 300-ból) hiányától, néha pedig éppen hazalátogató ura durvaságától - , de alapvetően kedves és segítőkész lány, aki avatott ismerője a gyógyfüvek jótékony erejének.

A diagnózis jó, a beteg mégis meghal
A modern történettudomány eredményeit felhasználó adaptáció miatt hálásak lehetünk az író-rendező Juraj Jakubiskónak, hiszen a szadista szörnyeteg széles körben ismert sztorija nem öregbítette hazánk hírnevét. Az alkotó törekvése a valószínűleg ártatlanul meghurcolt özvegy rehabilitálására mindenképpen elismerést érdemel, a megvalósítással azonban már nem lehetünk ennyire elégedettek.
Először is: rendben van, hogy Erzsébet nem egy vérgőzös fenevad, de Anna Friel alakításában meg éppenséggel túl halovány és súlytalan. Akárcsak az alkotók törekvései, melyek az izgalom és feszültség megteremtésére irányulnak, ezek ugyanis inkább suták és erőltetettek. A film összességében véve túl hosszú és unalmas, közel 140 perc helyett az eseményeket maximum 100 percbe lehetett, sőt kellett volna sűríteni. Emiatt még a történetvezetés lényegi elemeit sem kellett volna feláldozni, ugyanis a grófnőnek a híres itáliai festővel, Caravaggióval (Hans Matheson - Doktor Zsivágó, Sherlock Holmes) folytatott fiktív románca teljesen felesleges volt. Mire gondolhatott Jakubisko, amikor ezt a fantazmagóriát beleírta a forgatókönyvbe? Hogy Báthory Erzsébet története önmagában nem elég izgalmas és fordulatos? Hogy lírai szerelmi szál nélkül manapság nem lehet filmet csinálni? Talány.
Ahogy az is, hogy miért nem tudta eldönteni: komolyan veszi a témát, és ennek megfelelően közelít hozzá, vagy röhejessé teszi például az anakronisztikus találmányokkal (járógép, fotómasina, ejtőernyő) operáló titkosügynök-szerzetes figurája révén. Az is furcsa, hogy ha a rendező nem azt akarta sugallni, hogy Erzsébet a fiatalsága megőrzése érdekében kivéreztette a szolgálókat, akkor miért nézett ki ötvenévesen is úgy, mintha maximum harminc lenne? Aztán a fogság pár éve alatt meg hirtelen harminc évet öregedett. Más felrónivaló is akad, többek között a túl sok logikátlan magatartás, a zagyva álomjelenetek, és a szép, de semmitmondó képekkel való művészieskedés. A színészek közül pedig csak a Thurzó Györgyöt alakító Karel Rodent (Spíler, Pokolfajzat) lehet egyértelműen dicsérni.

Kinek ajánljuk?
- Aki már annak is örül, hogy végre újszerű megközelítéssel dolgozták fel Báthory Erzsébet történetét.
- Aki szeret gyönyörködni a korhű jelmezekben és díszletekben.
- Aki több magyar történelmi témájú film (Julianus barát, Honfoglalás, Sacra Corona) után ismét szeretné üdvözölni Franco Nerót, még ha csak epizódszerepben is.

Kinek nem?
- Aki kínzós-gyilkolós, véres horrort vár egy ilyen című filmtől.
- Aki kínzásként éli meg, ha egy közel két és fél órás film nagy részében untatják.
- Akit felbosszant, ha valós történelmi eseményeket fiktív elemekkel kevernek.


4/10