A Születés című film a lehető legegyszerűbben és legtisztábban próbálja elmagyarázni a világ legnagyobb titkát. Emberként jött közénk az Isten, méghozzá nem is nagy, hatalmas emberként, hanem kicsi, esendő gyermekként. Ekkora természetfölöttiséget nagy természetességgel elmesélni - nem kis vállalkozás.
Ugyanis már az első jeleneteken látszódik, nem kíván mást a rendező, Catherine Hardwicke, mint a maga pőreségében a történetet. Úgy is mondhatnánk, egy könyvben már megjelent sztorihoz, igazi bestsellerhez nyúlt a rendező...
A történetben, amely Heródes gyermekgyilkosságaival, az aprószentek mártíromságával indul és azzal is záródik, egyértelműen Mária (Keisha Castle-Hughes) a főszereplő. 14 éves kiskamasz, aki - a falu többi gyerekéhez hasonlóan - fejtörést és szeretetet egyaránt jelent szüleinek. Szétszórt, kicsit szemtelen, mindenképpen ugyanolyan generációs problémák áldozata, mint bármely más kölök. A család szegénységben él, így Máriát hamar férjhez adják - a falu tisztességes, becsületes, de Mária által nem igazán kedvelt (vagy tán nem ismert?) fiatal férfiához, Józsefhez (Oscar Isaac). Ezután sorra látjuk a Biblából ismert jeleneteket: az angyal megjelenik Máriának, hírül adja Jézus születését; ő elutazik rokonához, Erzsébethez, aki Keresztelő Szent Jánost, az utolsó prófétát adja a világnak; visszatérve a már gömbölyödő hasú Máriát az egész falu kvázi kitagadja. József azonban álmot lát, s megtudja, a gyermek valóban Istentől van. Így elindul vele Betlehembe, ahová a Római Birodalom összeírása miatt kénytelen menni. Új családjával. Itt megszületik a Megváltó, majd a történet végén, Heródes haragja elöl, Egyiptomba menekülnek.
A film, amely nem egy fölösleges jelenetet tartalmaz, néha már kínosan mondaira, népmeseire sikerült. A színészek játéka sem kerül a Parnasszusra, a három napkeleti bölcs pedig egyszerűen maga az idétlenség. Amolyan páratlan páros, Stan és Pan szeretne lenni, vagy tudja a fene, nem is biztos - akkor viszont ennyire rosszul sikerült. Némely kép - különösen a betlehemi jászol körül - merőben giccsbe hajló, nem lennék meglepődve, ha lenne hozzá köze a Jehova Tanúi kisegyháznak. Egynéhány festményszerűen illik az Őrtorony című lapjukba.
No de persze nincs könnyű helyzetben a rendezőnő. Senki sem próbálta még ilyen nagyívűen bemutatni azt, amit az ember minden Karácsonykor elolvas. Hogy is lehetett az, amikor a három bölcs elgondolta - amikor József szembesült Mária gyermekének tényével, a botránnyal (ez remek pontja a filmnek) - amikor Betlehembe érve már vajúdott felesége - amikor biztosak voltak mindketten, hogy álmaikban Isten szól - amikor Heródes harácsoló hadserege miatt, a Messiást valami megszabadító, harcos hadvezérnek, netán politikai vezetőnek képzelték? Ez a film megteszi helyettünk. Néha giccses jelenetei ellenére is ragyogó képei és a közel-keleti kultúrának megfelelő zenéi vannak, s ami legjobb tulajdonsága - a lehető legaprólékosabban gondol bele minden részletbe.
Így adja tudtunkra a csodát: hogy egy falujából kitagadott, a betlehemi szállásokon helyet nem találó, kis messzi faluban élő kisgyerek - ő fogja megmenteni a világot. Őhozzá jönnek távoli királyok hónapokon át, s minden természeti jelenség az ő születését adja tudtul nekünk.
