1937-ben egy, a Disney által foglalkoztatott, Joe Grant nevű szövegíró megkereste Walt Disneyt néhány vázlattal, amelyet Lady nevű springer spánieljéről készített, és arról, hogyan kerül háttérbe a kutya a gyereke születése után. Disney-nek nagyon tetszettek a vázlatok, és megkérte Grantet, hogy kreáljon belőlük egy storyboardot – amit aztán nem használtak fel, mert túl negédesnek találták a történetet, és nem volt benne elég akció. Felhasználta viszont egy Ward Greene nevű író, aki ez alapján írta meg a Happy Dan, the Whistling Dog (Boldog Dan, a fütyülő kutya) című novelláját a Cosmopolitan magazin számára. Ez valahogy eljutott Walt Disney-hez, aki megvásárolja a jogait. Elsőként íratott Greene-nel egy regényt a novella alapján, hogy minél több néző ismerje már azelőtt a történetet, hogy megjelenne maga a film

– ami aztán több „elsőséget” jelentett a stúdió számára.

Joe Grant 1949-ben otthagyta a Disney-t, ám a rajzai később előkerültek, amiket a neve elhallgatásával használtak fel - Grant a filmhez való hozzájárulásáért soha nem kapott semmiféle elismerést egészen a 2006-os platina DVD megjelenéséjéig. Ott került fel a neve a stáblistára, sőt, egy extra kisfilmben ki is fejtik a szerepét.

Lássuk az elsőségeket! A Susi és Tekergő volt az első Disney-film, amelyet nem korábbi partnerük, az anyagi gondokkal küszködő RKO Radio Pictures, hanem a Disney saját forgalmazó cége, a Buena Vista Film Distribution terjesztett. Továbbá ez lett az első egész estés rajzfilm, amelyet CinemaScope-formátumban – 2.55:1-es képaránnyal – forgattak le.

Ami számos problémát vetett fel az alkotók számára.

Ha ugyanis csak egyetlen karakter szerepelt a beállításban, az szinte elveszett a korábbinál sokkal tágasabb térben a széles vásznon, de a csoportjeleneteket is „ritkítani” kellett, vagyis növelték a karakterek közötti távolságot. Ráadásul a CinemaScope-formátumra menet közben tértek át, amikor a filmet már gyártották, így sok háttérfestményt meg kellett hosszabbítani, hogy illeszkedjen az új formátumhoz. Gyakran adtak hozzá átfedéseket, hogy eltakarják a hosszabbítás illesztéseit. Aztán kiderült, hogy számos moziban nem vetíthető a film szélesvásznon, így jókora munkával el kellett készíteni a film „szűkített” verzióját a korábbi képaránnyal.

Az volt továbbá az első alkalom, hogy egy igazi filmsztárt szerződtettek egy rajzfilmhez a hangja miatt – eddig ezen inkább spóroltak, mondván, a színészt amúgy sem látják a nézők. A szőke szépség Peggy Lee akkoriban a legnépszerűbb filmcsillagok közé tartozott, és ő adta Darling, Lady gazdájának a hangját. Ő szólalta meg Peget, a kóbor palotapincsit, valamint a két sziámi macskát, Sit és Ámot, illetve ő szerezte és adta elő az általuk énekelt dalokat. Később Lee szerződésszegés miatt beperelte a Disney-t pont a dalok miatt, azt állítva, hogy nem kapta meg a dalok utáni jogdíjakból származó összeget. Nyilván igaza volt, mert 2,3 millió dollárt ítéltek meg neki a stúdióval vívott hosszas jogi csata után, amelyet végül 1991-ben rendeztek. Egy évvel később további 3.2 millió dollárt ítéltek neki – ezúttal a VHS kiadások jogaiért.

A nyitójelenetet, amelyben Darling karácsony reggelén kibont egy kalapdobozt, és Ladyt – ez a név csak a magyar fordításban lett Susi – találja benne, egy az egyben Walt Disney életéből kölcsönözték. Ő ugyanis egy csau-csau kölyökkutyát ajándékozott feleségének, Lilynek egy kalapdobozban, hogy jóvátegye a korábban elfelejtett vacsorarandijukat. Ugyancsak Disney-hez kapcsolódik a város képe, ahol a cselekmény játszódik, azt ugyanis arról a kisvárosról mintázták, ahol gyerekkorát töltötte, a Missouri állambeli Marceline-ről.

Disney-karakterek, akiket ki nem állhatnak a rajongók

Legyen szó Buzz Ligthyearről vagy Elsáról, a popkultúra tele van olyan Disney-hősökkel, akiket egy emberként imád a közönség. De nem minden figura örvend osztatlan népszerűségnek, akit az egeres cég a vászonra álmodott.

Tovább

A filmnek három rendezője volt – Hamilton Luske, Clyde Geronimi és Wilfred Jackson –, illetve négy forgatókönyvírója, akik meglehetősen nagy alkotói szabadsággal rendelkeztek. Ez ugyanis azon ritka Disney produkciók egyike volt, amely nem egy jól ismert klasszikus mese alapján készült. Egy álomjelenetet, amelyben óriási kutyák sétáltatják gazdáikat, a tesztközönség kedvezőtlen reakciói miatt végül kivágtak. Volt az eredeti történetben egy szerelmi háromszög Susi, Tekergő és a Borisz nevű orosz agár között – az agár ugyan felbukkan a sintértelepen a filmben, de nincs sok jelentősége. A patkány az első változatban inkább komikus karakter – belőle aztán egy ijesztő, kissé horrorisztikus lényt csináltak, hogy több legyen a dráma.

Bár a híres spagettievős 'Bella Notte' jelenet a film messze legemlékezetesebb része, Walt Disney ki akarta hagyni a filmből, mert úgy gondolta, hogy cseppet sem romantikus, sőt, a spagettit evő kutyák hülyén néznének ki. Frank Thomas animátor azonban érezte a potenciált, és a saját szakállára az egész jelenetet maga animálta, mindenféle vázlat és háttér nélkül. Disney-t lenyűgözte Thomas munkája és az, ahogyan, ahogyan eltalálta a megfelelő hangulatot, és végül megtartotta a jelenetet. Amit aztán oly gyakran parodizáltak. Például a Nagy durranás - A második pukkban (1993), ahol Charlie Sheen és Valeria Golino melegednek össze egy tál húsgombócos tészta felett.

Bár vegyes kritikákat kapott, a közönség imádta a filmet. Amikor először bemutatták, a film nagyobb bevételt produkált, mint bármely más Disney egész estés animációs film a Hófehérke és a hét törpe óta, becslések szerint 6,5 millió dollárt. Amikor 1962-ben újra bemutatták, nagyjából 6 és 7 millió dollár közötti bevételt hozott, az 1971-es „újrabemutató” során a film 10 millió dollárt, az 1980-as új premier után pedig 27 millió dollárt termelt, továbbá, amikor 1986-ban megint műsorra tűzték, 31,1 millió dollár bevételt hozott.

Azóta készült egy csakis videón megjelent folytatás, a 2001-es Susi és Tekergő 2. - Csibész, a csavargó, illetve 2019-ben egy „élőszereplős” remake, amely a Disney+ streaming szolgáltatás egyfajta nyitódarabja lett. Íme, a magyar feliratos előzetese.