William Monahan remek forgatókönyvíró. A Tégláért még egy Oscart is bezsebelt. Méltán sokkoló hát, hogy saját rendezésű filmjeként egy olyan unalom- és sablontengerrel áll elő, mint a London Boulevard.
Nem rossz téma pedig a gengszter élet, nem is kell messzire visszagondolni egy remek ábrázolásért. A nemrégiben bemutatott Tolvajok városa színvonala még élénken él emlékeinkben. Persze azt gondolnánk, hogy egy angol bűnöző élete sokban más, mint a például szolgáló film bostoni főhőséé, mennyi színt, mennyi ötletet lehet belevinni, a jellegzetes kiejtésről és szlengről nem is beszélve. Igazunk van, mindössze annyi a hiba, hogy Monahan elfelejtett túl látni a külső színfalakon, elveszett a hangulat (mely meg kell hagyni, az egyetlen, ami igazán jól sikerült) és a külsőségek részleteiben, így filmjét nem töltötte fel igazi tartalommal, sőt még izgalmas karakterekkel sem.
A fegyházból három év után szabaduló Mitchell (Colin Farrell) régen nagy menőnek számított, a büntetés azonban átformálta. Nyugodt, kiszámítható és főleg „törvényes” életre vágyik, amihez talál is egy neki való állást testőrként egy híres és gyönyörű nő mellett. Ám az alvilági főnök (Ray Winstone) és régi barátja (Ben Chaplin) nem hagyja kilépni a régi körből.
Már a sztori sem különösebben nagy szám, újdonságot pedig egyáltalán nem jelent. A karakterek Ray Winstone gengsztervezérén kívül derék módon lézengnek a történetben, eljátszott, de nem átélt figurákkal találkozunk lépten-nyomon. Colin Farrell bánatos bernáthegyi tekintete és Keira Knightley szexinek szánt, ámde bárgyúnak ható félig nyitott ajka régen nem elég ahhoz, hogy szerethetővé váljanak a nézők számára. Unalmas, érdektelen játékukkal csak annyit érnek el, hogy a film közepére szinte mindenki bágyadtan pislog, és számolja a hátra lévő perceket.
A mű utolsó néhány jelenete megpróbál némi életet lehelni a cselekménybe, mellyel némileg magához téríti szendergő közönségét, de sajnos ez sem elég semmire. Mielőtt elmenekülnénk, még kapunk egy drámai befejezést, (melynek végre van mélysége, végülis jobb később, mint soha), majd kilépünk a London Boulevard világából.
