Pedro Almodóvar egy briliáns rendező, ezt mindannyiszor bizonyította, amikor egy új filmmel ajándékozta meg közönségét. Ugyanakkor mindig meg is osztotta a nézőket, hiszen soha nem valami hétköznapi, mindenki számára befogadható témához nyúlt. A Szeretők, utazók mindkét szempontból az abszolút Almodóvar-filmnek tekinthető, a maga nemében és műfajában egy hibátlan műről beszélhetünk.
Hogy miről szól a film? Nehéz megmondani, mert ugyan van egy története, van sok kis szál, ami végigmegy a filmen, de ez csak egy váz ahhoz, hogy megismerjünk, megszeressünk és kinevessünk embereket. A Mexikóvárosba tartó repülőgép utasai és személyzete elég nagy bajba kerül, mikor kiderül, hogy az egyik futómű meghibásodása miatt kényszerleszállást kell majd végrehajtaniuk, de ehhez nem kapnak leszállópályát, így órákon át keringenek a spanyol légtérben, várva, hogy végre történjen valami. A business osztály különös utasai, a homoszexuális légiutaskísérők és a pilóták szemszögéből ismerjük meg a szituációt, és leszünk részesei mindegyikük magánéleti problémáinak.
A drámainak is mondható alapszituáció ellenére egy olyan könnyed, felhőtlen vígjátékot kapunk, ami túlmegy a szitkomok együgyűségén, vagy a romkomok habos-babos kacaján. És mindezt úgy oldja meg Almodóvar, hogy fogja a melegekre vonatkozó leghétköznapibb kliséket, és a végletekig fejleszti, túlozza őket, legyen szó a látens homoszexuális családapáról, aki kezd rádöbbenni valódi vágyaira, vagy a magát mindenkinek odaadó cicafiúról, aki kétségbeesetten küzd egy igaz szerelemre emlékeztető kapcsolatért. De van még hazudozó pornókirálynő, bedrogozott nászutas pár, leszedált turistaosztály, gazdasági bűnöző… minden, amit a hétköznapjainkban megvetni "illik".
Alapjaiban véve ezek a probléma körök eddig sem álltak távol a rendezőtől, de ennyire koncentráltan még nem sikerült bemutatnia őket. Legközelebb ehhez a vonulathoz talán korai filmjei állnak: A szenvedélyek labirintusa ('82), a Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? ('84) vagy az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén ('88). És nem csak témáját illetően ezek a leginkább hasonló alkotásai, főként a műfaj és a stílus uralkodó jegyei azonosak. De ami anno még kissé vontatottá, sokak számára unalmassá tette Almodóvart, az mostanra teljesen eltűnt és helyét a gördülékenység és az őszinte, tiszta humor vette át. Kissé olybá tűnik számomra, mintha megpróbálta volna az amatőr filmesek egyszerűségét és hibáit a saját profizmusával ötvözni, amiből a Szeretők, utazók csodálatosan könnyed elegyét kaptuk meg. És persze mindezt még tetézi a hihetetlenül jól összeválogatott színészgárda, akik egyszerre hihetőek és színpadiasak, pont mint a valódi élet fontoskodó, önmagukat megjátszó alakjai.
Lehet szidni a Szeretők, utazókat, amiért nem kapjuk meg az utóbbi időkben olyan megszokottá vált drámai hatást, vagy mert egy egyszerű forgatókönyvet írtak, amiben valójában nem történik semmi, vagy mert öncélúnak hat a szex ilyenfajta körüljárása, de fel kell ismerni, hogy itt más volt a cél. Le kell vetkőzni minden előítéletünket: először is mindazokat, amik a melodramatikus Almodóvarral kapcsolatosak, másodszor pedig azokat, amik a melegekkel, vagy akár általában véve a szexualitással kapcsolatban bennünk vannak – ha vannak egyáltalán –, és akkor garantált lesz a szórakozás.
Értékelés: 9/10
