A kulturális területeket, így a filmszakmát is érintő gazdasági megszorítások elleni tiltakozás jegyében gyűlt össze 11 magyar filmes, hogy mintegy első felindulásból és saját zsebből reflektáljon arra, mit jelent számukra Magyarország, 2011-ben. Az összkép vegyes, de szinte egyöntetűen lehangoló, elsősorban jelenlegi közállapotainkra nézve.
Tarr Béla azt izente…
[img id=361908 instance=1 align=left img]…hogy barátaim, tiltakozzunk. A tiltakozás az Orbán-kormány kulturális területeket, így a filmszakmát is érintő gazdasági megszorításai (tudom, persze: reformjai) ellen szólna, mintegy gesztusként, felkiáltójelként, avagy segélykiáltásként. A felhívás lényegi része az volt, hogy az elkészítendő rövidfilmhez semmilyen állami támogatást nem lehet igénybe venni (amire amúgy sincs lehetőség), és a film valamilyen módon a 2011. évi, magyarországi közállapotokra reagáljon. 11 magyar rendező készített el így, saját pénzből és erőforrásokból 11 különböző filmet, melyek 11 apró kis történetet, gondolatot, vagy akár csupán hangulatot próbáltak megragadni – az összkép ennek megfelelően messze nem lett egységes. Tulajdonképpen az összefoglaló címen (Magyarország 2011) kívül egyáltalán semmi nincs, ami összefogja őket, az egy csapatba tartozás demonstratív érzésén, és a közös felháborodás hangján kívül, viszont ahhoz kétség sem fér, hogy így együtt tűpontos (persze, messze nem teljes) képet adnak arról, valójában milyen ma szeretett hazánk, Magyarország.
Jeles András
Jeles Hajas Tibor és a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének legendás Balázs Béla Stúdiós filmjeit idézi meg. Különféle életkorba, rasszba, kultúrkörbe tartozó "beszélő fejek", melyek a híres descartes-i kijelentés, a "gondolkodom, tehát vagyok" kiejtésével, kimondásával, megrágásával és átgondolásával próbálkoznak. A kis szkeccs üzenete az lehet, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkozunk – akár ugyanarról.
Kocsis Ágnes
A tőle elvárható témában alkotott: egy viszonylag fiatal hajléktalan nőnek egy napját követi végig, a szokott szenvtelenséggel, és a valóságban megbúvó abszurditás megmutatásának igényével. A történet elemei, figurái a képzelet szüleményei, de amit bemutatnak, az tényleg a mai magyar valóság, legalábbis annak egyik szégyenletes szelete.
Török Ferenc
Feri visszatért a Moszkva térre, ami már Széll Kálmán tér. Pompásan elkapott arcokkal, pillanatokkal, banális élethelyzetekkel teszi markáns idézőjelek közé Orbán Viktor ismert beszédét, melyben, ahogy mondta: "senkit nem hagyunk az út szélén". Pedig…
Szabó Simon
Szabó (a Moszkva tér hajdani "sztárja") komplett, sztorival és szereplőkkel rendelkező kisfilmmel rukkolt elő: igen ütős, mondhatni provokatív nyitóképek után egy munkanélküli, nyelveket nem beszélő, ám igen rátarti fiú vicces álláskereső interjújára kukkantunk be. A film slusszpoénja még a nyitásnál is nagyobbat üt, amellett, hogy igen tipikus is.
Mészáros Márta
Ez a gyermekvállalással kapcsolatos, moralizáló kis történet kicsit kilóg a sorból azzal, hogy érvényessége általános, de nem köthető kifejezetten 2011-hez.
Forgács Péter
Ismét a kísérleti filmezéshez térünk vissza. Ő Heidegger szavait citálja: "Rajtunk már csak egy isten segíthet!" Közben pedig egy kecske hullájával birkózik egy képzeletbeli, puccos palota melletti kuka mellett. Bonyolult, nehezen megfejthető jelképiség, ám erős gesztusok. Mérhetetlen, büszke magány.
Siroki László
Csupán egy ötlet, összekevert hangok és képek, hol érdemes élni, és hol lehet… Hosszabb, mint amennyi benne van.
Pálfi György
Szinte profi módon kivitelezett, frappáns (bár a középső rész picit túl hosszú) és még Pálfihoz mérten is szemtelen, provokatív gesztus.
Fliegauf Bence
Lebegős, finom életképek. Dokumentarista vizuális költészet. Tanulmányok egy későbbi filmhez.
Salamon András
Jeles András koncepciójának színe (avagy fonákja). A "Repülj, madár, repülj" című magyar vándor-népdal soraival próbálkoznak hajléktalan emberek "beszélő fejei". Az ő szájukból valódi értelmet nyer ez a gyönyörű dal. Egy mondatnyi információ azonban talán konkrétabbá tehette volna ezt a nélküle kissé levegőben lógó, ám így is megindító szkeccset.
Jancsó Miklós
Az utolsó filmben Jancsó ismét önreflektív, önironikus, mintegy kulcsot ad korábbi filmjeihez és dühös. Ez utóbbiban mindenképpen igaza van.
Kinek ajánljuk?
- A magyar film barátainak.
- Akik ínyenc módra mindenevők, a filmek terén is.
- Aki hajlandó még gondolkodni.
Kinek nem?
- Akik szerint kár pénzt pumpálni a magyar filmbe.
- Akik nem szeretik a szkeccsfilmeket.
- Agyhalott konzumidiótáknak.
7/10
