Miközben a magyar film, mint olyan, haldoklik, miközben "rendes" nagyjátékfilmek hiányában az évi rendes Játékfilmszemle is elmaradt, azért kerül a mozikba magyar mozgófilm. Hogy ez az alkalom pusztán utolsó lehelet-e, esetleg valamiféle zombi-támadás, vagy talán új, reményt hozó, friss szellő, azt még nem tudni.
A projekt
Nem egyedülálló vállalkozás, hogy rendezőszakos hallgatók vizsgafilmjeiket tematikus csokorba fűzve, a nagyközönség számára is megtekinthetővé teszik. Ilyen volt pl. a "híres" Simó-osztály Török Sándor-novellákat feldolgozó filmszkeccse, és ilyen most Enyedi Ildikó végzőseinek Nekem Budapest című vállalkozása. A nyolc darab, cím nélküli, csak sorszámmal jelölt kisfilm témája a célkitűzés szerint Budapest, illetve a főváros lakóinak, hangulatainak sajátos megfogalmazása lett volna…
1.
Az első filmben Ferenczik Áron eminens feleletet mutat be, groteszk humorú kisesszéjében egy korábban már nekem is szemet szúrt anomáliát vizsgál meg, miszerint "miért vannak olyan távol egymástól a székek a Margit-híd HÉV megállójában?" A film kerek egész, erős formai érzéket és egyéni hangot sejtet – a szkeccs egyik legjobb darabja.
2.
Kárpáti György Mór filmnovellájában egy Kanadában élő, magyar származású építész (Gyabronka József) érkezik Budapestre, hogy jelen legyen nagyszabású projektjének elindulásánál. A sors és a kor fanyar fintora, hogy végül csak egy sátor felállításában segédkezhet. Ha a film valóban arról szól, amit én kiérteni vélek belőle, akkor elég ködösen fogalmaz, illetve elfelejtette a kulcsot megadni a dekódoláshoz.
3.
W. Pluhár György erős Szomjas-, és Szőke-hatásokkal operáló, műroma és álnyócker filmjével nem tudok mit kezdeni. Egyrészt láttunk már sok ilyet, másrészt viszont hamis és erőltetett minden pillanata. Azt mondja a nyitóképben a szereplő: - Rengeteg története van! legalább egyet azért megoszthatott volna közülük, mert ez a "megkúrom, leütnek, megkúrja, leütnek, majd megkúrják és elütnek", ez nem sztori.
4.
Bálint Dániel egyszerűen blöfföl, amikor kvázi saját magát filmezi, ahogyan azt játssza, hogy filmez, miközben csak csajozni akar. Állítólag Angyalföldön forgott a film, de foroghatott volna akárhol.
5.
Szeiler Pétert sem érdekli Budapest. Ettől függetlenül, filmjében legalább el akart mondani egy történetet, profi színészekkel (Kerekes Vica és Hajduk Károly), szerelemről, szakításról és halálról, van a filmben líra, képi költészet, van akarat.
6.
Szimler Bálint filmje szintén blöff, de annak legalább viccesen önironikus. Rossz tanuló felel a táblánál, hebeg s habog, nem tud semmit – az ablakon kinézve épp a Parlament kupoláit látjuk.
7.
A Muhi, Csuja, Kapronczai-triász egy esős hétköznap estén lezajlott röpke szerelmi háromszög történetét meséli el. Angol lány, magyar lány, magyar fiú, romkocsmák, művészet, szplín. A történet hiteles, a helyszínek is, nagyon mai, nagyon pesti – és nagyon üres.
8.
Az utolsó film a szkeccs másik értékelhető darabja, melyben Reisz Gábor szép képekben, erős lírai hajlammal mesél a nagyvárosi magányról és elidegenedettségről, hideg, ködös és szintén nagyon pesti helyszíneken.
Összegezve
Nincs sok okunk az örömre, e film alapján legalábbis. A mai, magyar fiatal filmesek ezt és ennyit látnak Budapestről és a mai magyar valóból, és ez messze nem pénzkérdés. Ez, ennyi érdekli/nem érdekli őket. Így viszont ne is várjunk csodákat, semmilyen értelemben. Értékvesztett, üres, szenvedélyektől és érzelmektől mentes, szomorú világ vár ránk, amit nekik még sokáig, nekünk, idősebbeknek már kevesebb ideig kell elviselnünk.
Kinek ajánljuk?
- az alkotók baráti társaságának, rokonoknak
- azoknak, akik szoktak kirándulni a Pilisbe, Dobogókőre
- azoknak, akik ködös, hideg hajnalokon is szeretnek futni a Margitszigeten
Kinek nem?
- azoknak, akik filmekből szeretnék megtudni, milyen Budapest
- azoknak, akiket eddig is idegesítettek a magyar filmek
- nyolcadik kerületi lakosoknak
4/10
