A pingvint és a Karácsonyt valószínűleg a hó köti össze, így lehet, hogy az idei nagy családi karácsonyi mozi egy pingvines, 3D-s animációs film. Persze kérdés, hogy kik élvezik majd a családból, és kik takarják a szemüket, vagy fogják a fejüket.
A történet szerint a pingvinek énekléssel szereznek párt egymásnak, reggeltől estig dalolnak, és élvezik az életet. Ám egyszer csak születik egy kis pelyhes pingvin, aki olyan szörnyen rikácsol, hogy a szülők szégyellik, a pingvintársadalom meg természetesen megveti. Éneklés helyett viszont Michael Flatley - sen szteppel, de sajnos a pingvinek csak az Elvis Presley-slágereket értékeli. Van egy lány-pingvin, aki ugyan elfogadja a "süket"-pingvint, de ő is könyörög, hogy csak maradjon csöndben. Így hát pingvinünk nekivág a nagyvilágnak, hogy megmentse azt, és közben megtalálja a hangját, meg önmagát. Rengeteg veszély leselkedik rá, de természetesen családi mozit látunk, szóval nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy mindent túlél.
Gyerekkoromban láttam egy amerikai rajzfilmet Oblio címmel, ahol a hegyesfejű emberek közé született egy kerekfejű kissrác. Elüldözték az értelmetlenség erdejébe, bejárta azt, és hazament elmondani, hogy ez nem is értelmetlen. Egyik legkedvesebb gyerekfilm a toleranciáról és az emberi butaságról. Az IMDb szavazatainak alapján pedig (http://www.imdb.com/title/tt0067595/), annyian látták, ahányan a Táncoló talpakra az első előadásra jegyet váltanak. Pedig a táncoló talpak ugyanaz a történet, csak nagyobb, hosszabb, vágatlanabb és vastag rajta a cukormáz. De kegyetlennek ugyanolyan kegyetlen, izgalmasnak pedig csak a gyerekek a megmondhatói, hogy mennyire az.
Ugyanis nem egyszerű egy pingvin élete, fóka- és bálnatámadások, gleccserek veszik körül, no meg az ember maga. A film akciódús részeinek képi világát a legpörgősebb videoklipek ihlették, a suspense (váratlan esemény a legizgalmasabb részben, olykor erős hangefekttel) módszerét pedig maguktól a nagymesterektől tanulták az alkotók. Nem csoda, hogy az első kérdésem az volt a mellettem ülő négy, kb. 6-9 év közötti gyermekhez, hogy ti nem féltetek? "Á, nem. Egyáltalán.. Na jó egy picit." Az lehet, hogy nem féltek, de hallottam én a film alatt, hogy a főhős izgalmas üldözése közben miket mondtak a srácok: "Ez egy bálna, egy bálna lesz!... Á... gyilkos fóka" "Én ha bálna lennék, szabadon engedném!" "De ez egy gyilkos fóka!" "Akkor is."
A gyermekek dialógusai film közben azonnal fel is hívják a figyelmet a dramaturgiai bakikra. Az ominózus gyilkos fóka ugyanis azt mondja, hogy majd visszatér. Ők pedig tudják mi a jó dramaturgia, és fél óra múlva is a fókát várják, hiszen ide beígértek még egy gyilkos üldözést. Aztán lassan letesznek róla, és kritikusan megjegyzik: "Úgy látszik már nem jön a fóka".
A Cartoon Network-on szocializálódott mai gyermekeket nem lehet megfélemlíteni semmilyen suspense-zel, bálnával, gyilkos fókával. Beleélik magukat, de nem félnek. Nem így a felnőttek, akik nem tudják beleélni magukat egy táncoló pingvin életébe, viszont annál inkább megrémülnek egy kis szédítő gleccserzuhanástól. Viszont a törpepingvinek humorát mindenki élvezi.
