Elkészült a folytatása a 10 éve kultikussá vált Presszónak. Miközben azon élvezkedik az ember, hogy nahát, hogy megváltozott mindenki ebben a filmben, azon is elgondolkodik, hogy az érdekesség mellett mi az, ami iszonyatosan zavar. A helyszín ugyanaz, a szereplők ugyanazok. 10 évvel később egy pesti presszóban szilvesztekor hasonló dolog történt, mint amit már láttunk korábban. Csak most nem történt végzetes hiba, mindenki megkapja a magáét.
Fogarasi Árpád kocsordi lakos a nyolcvanas években úgy döntött, hogy épít egy atombunkert mert csak így tudja túlélni a nemsoká bekövetkező atomtámadást. Zsigmond Dezső először dokumentumfilmet, aztán nagyjátékfilmet készített az életéből. Érdekes sztori, nagyszerű színészek, igénytelen képek igénytelen mesei vonal és átgondolatlanság jellemzi a Bunkerembert.
Mind filmen, mind írásban húsbavágóak és meghatóak a felnőtté válás keserédes meséi. Minden egyes nézőnek és olvasónak megvan
A BBC Worlswide legújabb természetfilmje 96 perces figyelmeztetés arra, hogy gyönyörű bolygónk veszélyben van, és rajtunk
Audrey Tautou sosem okoz csalódást. Gyönyörű, mosolygósan kislányos arca és szomorú mély szemei bármelyik vígjáték színvonalát az egekbe emelik. Ráadásul az Egyedül nem megynek csak a címe ilyen esetlen, a film maga egész élvezhető.
Sokan nem is tudják mekkora várakozás, és rajongás övezi ezt a mozifilmet. A tündérlánykákról szóló olasz rajzfilmsorozatot
Khaled Hosseini nagysikerű regényéből az a Marc Forster rendezett kiváló filmet, akinek legutóbbi munkája, az itthon is bemutatott Felforgatókönyv, hibátlan moziélményt nyújtott. Nincs ez másképp a Papírsárkányokkal sem.
Gabriel Garcia Márquez 1985-ben írta azonos címmel azt a regényt, amely most hollywoodi feldolgozásban kerül a filmszínházakba. Márquezt megfilmesíteni nagyon nehéz, hiszen abszurd és rengeteg időt felölelő történeteit leginkább az író könnyed és olvasmányos nyelvezete, továbbá fülledt hangulata teszi feljethetetlenné. Mike Newell rendező a történet szempontjából egy elképesztően szoros adaptációt készített Marquez regényéből 138 percben. Amit nehéz volt teljesíteni, az a könnyed és az olvasmányos nyelvezet, no meg a fülledt hangulat. Viszont ettől még sokan fogják szeretni.
Az idei (2007) Cannes-i filmfesztivál Arany Kamera díjas (vagyis a legjobb első film) filmje a Medúzák, tipikus fesztiváldarab. A legjobb fajtából. Etgar Keret kellemesen melankolikus filmet készített szakításról, szeretetről, féltékenységről Tel Aviv hétköznapjaiból. Nem szenvedélyeset, hanem egy lassan és kellemesen hömpölygő némi humorral és némi szomorúsággal fűszerezett celluloid-délutánt.
Könnyed hangnemben beszélni nehéz témáról nem egyszerű feladat. A jó dialógusok ehhez nem elegek, kell még valami plusz. Az Anya, lánya, unokájának fordított Georgia rule című filmben három plusz is van.
Nem túl sok olyan pár rohangál az utcán, aki 44 éve gyűri az életet párjával. Az hogy lehetséges ez, egy-két szerencsés nagyszülő, vagy ismerős meséin keresztül hallhatjuk. Fiona és Grant 44 éve házasok, de a nőt utoléri az Alzheimer kór, és kórházba kell vonulnia. Grant nem látogathatja meg egy hónapig, amíg be nem illeszkedik. Fiona beilleszkedik és elfelejti Grantet meg az egész 44 évet.
Kim Ki-duk koreai filmrendező már több mint egy évtizede van a filmes pályán, és 2000 óta meghódította a nyugat szívét is.
Az egyetlen műfaj, amelyben a hazánk filmtermése igazán otthon van, az a vígjáték, így elrontani ugyan lehet, de nem nagyon szokás. Pláne nem egy olyan romantikus vígjátékot, amiben Csányi Sándor és Fenyő Iván a két férfi, és mindannyiunk kedvence - Ullmann Mónika a betörni való nő.
Magyarországon a műfaji filmnek nem igazán van hagyománya a vígjátékon kívül, amiben Herendi Gábor már bizonyított például a Valami Amerikával. Most a műfajjal nem biztosítja be a sikert, hiszen a melodráma nem kedvence a hazai közönségnek. Cserébe van hatalmas kampánya, zseniális színészei és egy egzotikus főszereplője a Lorának. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van még maga film, ami szintén nem mellékes egy mozibajáró szemszögéből. És ez a film nem rossz. Sőt.
A filmművészet történetének hajnalán (bár talán még most is épphogy csak pirkad) folyamatosan feltűntek olyan extrém kísérletek, mint a piros-zöld szemüveges háromdimenziós, vagy épp a szagos mozgóképek létrehozása. Ezek a próbálkozások nem nyertek igazán teret a mozikban. Azóta sem tarol a háromdimenziós interaktív Gyűrűk ura, és hál' istennek nem árasztanak hullaszagot az ülések, ha zombifilmre ülünk be. Az orr, az ízlelőbimbók, de a szem is olyan érzékszervek, amelyeket be lehet csapni, csak meg kell találni hozzá a tökéletes eszközt. Tom Tykwer a szagok és illatok illúziójának megteremtésével próbálkozott a Parfümben. Sikeresen.
William Shakespeare, a ponyvafüzeteket gyártó őstehetség, örök forrása a filmkészítőknek. Az ok, a történeteiben nagy számmal fellelhető árulás, gyilkosság, szerelem, félreértés és komédia. Kifogyhatatlan ötlethalmaz, minden színházi előadás és minden film más és más. Természetesen a szerző neve garancia arra, hogy túlságosan nem láthatunk rossz előadást. Mert erősek a dialógusok, ismerősek szituációk, egy szó, mint száz, valami szórakoztatót mindig lehet találni benne.
A pingvint és a Karácsonyt valószínűleg a hó köti össze, így lehet, hogy az idei nagy családi karácsonyi mozi egy pingvines, 3D-s animációs film. Persze kérdés, hogy kik élvezik majd a családból, és kik takarják a szemüket, vagy fogják a fejüket.
Újabban a román film kellemes meglepetéseket okoz a világ filmfesztiváljain, és a SzimplaFilm sutba vágva a negatív előítéleteket