Gabriel Garcia Márquez 1985-ben írta azonos címmel azt a regényt, amely most hollywoodi feldolgozásban kerül a filmszínházakba. Márquezt megfilmesíteni nagyon nehéz, hiszen abszurd és rengeteg időt felölelő történeteit leginkább az író könnyed és olvasmányos nyelvezete, továbbá fülledt hangulata teszi feljethetetlenné. Mike Newell rendező a történet szempontjából egy elképesztően szoros adaptációt készített Marquez regényéből 138 percben. Amit nehéz volt teljesíteni, az a könnyed és az olvasmányos nyelvezet, no meg a fülledt hangulat. Viszont ettől még sokan fogják szeretni.
Florentino Ariza fiatal távirdász beleszeret Fermina Dazába, de annak apja nem hagyja, hogy egymáséi legyenek. Idővel Fermina ki is szeret a hősszerelmes Florentinából és hozzámegy a város legjobb partijához, a fiatal orvoshoz. A távirdász elhatározza, hogy ő kivárja az orvos halálát és utána újra szerelmet vall Ferminának. Ez meg is történik 50 év várakozás után. Mindeközben pusztít a kolera és mire eljön az idő a két szerelmes már jóval hetven fölött jár.
Florentino úgy bírja ki ezt az ötven évet, hogy pontosan 622 nővel hál együtt, egyikbe majdnem bele is szeret. Márquez stílusa a könyvben elképesztően fülledt és buja, élénk vizualitás jellemezi. Newell, a film rendezője ezt megváltoztatja. Megtisztítja a képeket és a történetet, kikerül az író iróniája a szereplőkkel szemben, kikerül a kolerajárvány mocskossága, az emberek romlottsága, és a ronda öreg testek látványa is kozmetikázott. Egy szenvedélyes regényből egy tisztességes kosztümös film lesz. Bónusz Javier Bardem személyében egy zseniális Florentino-alakítás.
Márpedig, ha valamiért érdemes megnézni ezt a filmet, akkor az Javier Bardem alakítása. Természetesen, nem elhanyagolható egyetlen másik színésznek sem a játéka, ugyanis ebben a filmben a mellékszereplők is nagyon jók, tőlük kel életre Márquez regénye. De a Florentino-alakítás tökéletes. A fiatal hősszerelmes, a korán öregedett szerencsétlen szűz és az idősebb kujon, aki a legyet is röptében kapja el, mind-mind elképesztően eltalált személyisége a regénybeli Florentinónak. Nem tudom, ilyenkor a rendező színészvezető képességét, vagy magát Javier Bardem-et dicsérjem, de az kétségtelen, hogy ennek a kitalált regénybeli szerelmesnek nagyszerű alakítását látjuk ebben a filmben. A legfiatalabb verzióját ugyan egy igen fiatal színész, Unax Ugalde játssza (hihetetlenül hasonlít Bardemhez), ám a be nem teljesedett szerelemtől kissé szerencsétlenné vált Arziának a lényét találta el ez a film. Olvasván a könyvet, teljesen másképp képzeltem Florentinót, de a film jobbat mutatott.
Ez után az alakítás után pedig nem is zavaró annyira a film sterilitása, sőt még az is elnézhető, hogy a hetvenes Ferminát játszó Giovanna Mezziogiornónak alig egy ötveneséhez hasonlítanak a szem körüli ráncok, az is megbocsátható, hogy angolul, spanyol akcentussal beszélnek a Dél-Amerikában játszódó történetben., meg még talán az is, hogy a felénél kissé leül a film tempója.
