A három főiskolás még maga is nevetett a kérdésen, amikor a Blairhez közeli erdőbe mentek utánajárni annak, hogy a "legenda" szerint mi történt ott a negyvenes években...
A minap elmentem a moziba megnézni a múlt héten megjelent horrort, a Blairwitch Projectet. A film címe magyarra lefordítva azt hiszem mindent elárul, segítségképpen a teljes cím magyarul így hangzik: Ideglelés - The Blairwitch Project - így már azért ijesztőbb.
Az Eduardo Sanchez, és Daniel Myrick által rendezett film főszereplői három filmfőiskolás. Egy operatőr, egy filmrendező és egy hangmérnök tanonc szerepébe bujtatták Heather Donahuet, Michael Williamst és Joshua Leonardot, akik elindultak a marylandi Burkittsville közeli erdőbe egy dokumentumfilmet csinálni, ám eltűntek. Az általuk készített felvételeket megtalálták.
A film december végén jelent meg a magyar mozikban, és nem kis sikert aratott. Csakúgy, mint Amerikában, ahol 140 millió dolláros bevételt hozott a jenki moziknak - eddig. Arról nem is beszélve, hogy a horror megjelenik DVD-n is.
A film nem tartozik a legkeményebb horrorok közé, de bizonyos hatások remekül érvényesülnek benne. Például egyetlen operatőri felvétel sincs, úgy mutatják be, mintha a fiatalok felvételeit vágták volna össze. Ez rettentően hatásos, ugyanis a kamera együtt remeg, együtt mozog a szereplővel, s a néző teljesen át tudja élni a reszketést.
Nagy ötlet, hogy a film alatt nincs egyetlen perc zene sem, ez még inkább sejtelmessé teszi. Senki se számítson arra, hogy a filmben folyamatosan folyni fog a vér, ennek ellenére vannak izgalmas jelenetek. A másik, ami megemlítendő, hogy nem két szépfiú vándorol a hegyekben egy bombázó csajjal, pedig ez sminkekkel megoldható lett volna. Ennek egyetlenmagyarázata van, nem a szereplők kinézete a lényeg. Végül is ne a női test szépsége, és ne a fiúk jóképűsége vonja el a figyelmet, inkább a történetre figyeljen a néző. S lám, így is lehet horrort gyártani.
A film úgy kezdődik, hogy néhány fiatal dokumentumfilmet akar forgatni a blair-i boszorkányról, egy legendáról, amelyről útközben egyre rémisztőbb történeteket ismerhetünk meg. A fekete szőrrel borított banyához kötődik az a rémtörténet, mely szerint a '40-es években az erdőben hét gyermek tűnt el.
Mindegyikük megkerült, de egyikük sem tudott már beszámolni a történtekről. Az első helyszíneken minden simán megy, mintha előkészítenék a többi eseményt. Nem titkolt, hogy az izgalmak a film végére maradnak. Már azt hisszük, hogy egy olyan filmre ültünk be, ahol egyáltalán semmi érdekfeszítő sem történik, amikor visszafelé jövet eltévednek. Az erdőben eltöltött első éjszakán még semmi különös nem történik, nem úgy mint az azt követőkön. Kicsit irreális, hogy egy olyan erdőben tévednek el, aminek a közepéről 2-3 óra alatt ki lehetne gyakorolni - ők mégis majd egy hetet töltenek el. Az izgalmak szépen fokozódnak, egyre komolyabbra fordul a helyzet, a vidám filmforgatásnak induló történet egyre félelmetessebbé, hisztérikussá válik. S a film alatt - habár a szereplők nem figyelnek föl rá - pontosan az történik velük, amiről a legenda szól...
