- Hol voltál, fiam?
- Dolgom volt, anyám.
Bartis Attila egy névelő híján, azonos című regényéből a filmrendezőként debütáló Alföldi Róbert készített nagyon erős, Kieslowski munkáinak hangulatát idéző mozgóképes adaptációt. A Babos Tamás operatőr hibátlanul komponált képsoraiban testet öltő alkotás Garaczi László remek forgatókönyvének fénnyel készült átirata. A rendszerváltás előtti kultúrpolitika és időközben hegedűművészként befutott lánya disszidálásának áldozatául esett színésznő, Weér Rebeka saját karrierje "elvesztése" miatt örökre elsötétített lakásába zárkózott. A fia fölött zsarnokoskodó anya szerepében Udvaros Dorottya remekel, az anya mentális kataklizmáját kisgyerekként átélő, tizenöt évig tartó lelki terrorban felnőtt, beletörődésig gyötört, anyjától elszakadni képtelen fiút, Weér Andort Makranczi Zalán alakítja.
A két főszereplő, anya és fia macska-egér játékát, mindennapos rituáléit, majd a fiú életébe belépő két másik nő miatt kibontakozó idegőrlő konfliktust, a kiváló színészi alakításokon túl, mesterien egészíti ki a Paganini-művekre felépített, a karakterek lelki folyamatait tökéletesen visszatükröző zenei világ. Alföldi színészvezetése hibátlan, nemcsak Udvaros Dorottya és Makranczi Zalán tekintetében. Gryllus Dorka szintén tökéletes választásnak bizonyult, Andor szerelmeként a poklok poklát megjáró, végül összeroppanó Fehér Eszter szerepére. Andor "titokban" írt novelláit a lány közvetítésével felfedező, szerkesztő-kiadó Jordán Évát, aki korábban apjának volt, most pedig a fiúnak lesz a szeretője, Hernádi Judit alakítja, döbbenetesen. Elfriede Jelinek A zongoratanárnő című regényéből készített Haneke filmhez hasonlóan itt is egy anya és saját elhibázott életéért felelősnek tartott, ezért akarva-akaratlanul tönkretett, majd a tébolyító egymásrautaltság poklába kényszerített, onnan már kitörni képtelen gyermekének története bontakozik ki.
Amíg azonban A zongoratanárnő anya-lánya-szerető triumvirátusa az emberi létezést a szadista-nihil szintjén is analizálja, addig itt inkább a sajátos szeretet-gyűlölet csapda eredőjéből fakadó kilátástalan életperspektívák továbbgondolása jelenik meg. A Jelinek-Haneke-alkotásban is központi szerepet játszó szexualitás megkerülhetetlen az adott tematikából építkező történetekben, de az Alföldi-film esetében az anno Isabelle Huppert és Benoit Magimel közötti "aktusokhoz" hasonló, olykor véres momentumokig nem jutunk el.
A Nyugalom filmváltozatában ábrázolt testiség egyetlen eset kivételével elidegenítő, és nem lírai formában mutatkozik meg, ami ez esetben elképzelhetetlen is lenne. Fontos megemlítenünk, hogy a film cselekménye akár az események közhelyes bemutatásának csapdájába is könnyen belesétálhatott volna, de nem ez történt. A karakterek hitelessé formált, és a maguk irracionalitásában is reálisan bemutatott viszonyrendszerben kerülnek górcső alá, pontosabban a felvevőgép elé. A már említett szuggesztív képi, valamint zenei világgal tökéletes kohézióban a színészek kiválóan adják vissza a szereplők érzelmi hullámveréseit. Mindazonáltal szó sincs egyfajta, külső jelenetekkel tűzdelt, lefényképezett színházi előadásról. Bartis regényéből gyomorszorító filmdráma készült, jelmez-díszlet-műteremérzet- és színpadiasságmentes formában, mely a főcím után rögtön életre kel, így nem pusztán regényadaptációt és kiváló színészi alakításokat látunk, hanem az önmagukra rótt és a másikra át-, illetve továbbterhelt emberi szenvedések, gyötrelmek mértani pontossággal ábrázolt döbbenetes valóságát.
