Minden gépnek van valahol egy gombja, amivel ki lehet kapcsolni. Fájdalmasan friss élmény még a világvége, nyilván ez okozza, hogy a gépek elleni szabadságharc legjobb elméi sem jutottak ennél messzebb a felismerésben, de van idejük, az Arnold nélkül újraindított Terminátor-sorozat készítői hosszú távra terveznek. Mielőtt még ránk pirítana egy öntudatra ébredt toaster, itt kell megjegyeznünk, hogy a kormányzó, noha lábát se tette a forgatási területre, arcával járult hozzá a produkcióhoz, mely arc - a sorozat eddigi védjegye - a digitális technikának hála egy potens testépítő feje helyéről néz le a köldökéig sem érő, harcos kisemberre. A harcias kisembert Christian Bale alakítja, rá vár, hogy megtalálja az on/off gombot, de még ennél is sürgetőbb, hogy kisakkozza, mily színészi eszközökkel kerülheti el, hogy az első jöttment Terminátor-statiszta lejátssza a színről. Nem vitatjuk, hogy a szeme közelében futó erek feszült nézés általi kidudorítása adekvát fellépés az ilyen vészterhes időkben, de a bale-i érrepesztés láttán még egy kezdetleges állkapocs-berendezkedésű gépnek is könnyen mosolyra görbül a szája. Tán épp ez a titkos fegyver, nevettessük meg a gépet, úgyis eddig ők nevettettek, a harmadik részben legalábbis elég közel jutottunk egy táncoskomikusi produkcióhoz. Már megint James Cameronnak lett igaza, amikor csak pillanatokra mutatta meg a gépek által uralt jövőt: míg az ő programja sci-fi-erotikus vetkőzőszám volt, az utána jövők ipari pornóval kísérleteznek. Mindent megmutatnak: így fest a jövő Ron Jeremy szellemében.
