Hogy a szüzesség elvesztése körüli tökölés ekkora filmötlet volna, bevallom sosem jutott eszembe, egészen míg az a göndör hajú hülyegyerek fel nem próbálta az anyja almáspitéjét, csak úgy, mindenféle védekezés (ajtó kulcsra zárása, ilyesmi) nélkül. A házisütivel eltöltött romantikus délután jelenete akkora siker lett világszerte, hogy azóta úgy szaporodnak az első nagy O-t kétségbeesetten kergető gimnazista korú fiúk/lányok komikus történetei, mint a gombás fertőzés, csak ez valamivel kellemesebb (bár én például a Hangyák a gatyában című remektől kifejezetten viszketek, de hát kinek a pap, stb.).
Az egykori Pierre Richard film címének kiforgatásával elnevezett Tibor vagyok, de hódítani akarok által kis hazánk is rálépett hát a foszforeszkálós óvszerek, és a gyakorlatban ki nem próbált extrém pénisznyújtó technikák köveivel kirakott celluloidútra, a tinédzserközönség feltehetően nagy örömére. A zsánerre feltehetően még hosszú küzdelem vár, míg elfoglalja helyét az egyetemes kultúra alaptételei között, bár ahogy a dolgok mennek, persze ez sincs kizárva. Azt azonban kár lenne elhallgatni, hogy az eltúlzott altesti poénokkal operáló műfajtársai között darabunk ezek mellőzésével is képes hangos nevetést előidézni nézőiből, s ez mindenképp értékelendő.
A film főhőse, a középiskolás Tibor (Fancsikai Péter), a tanév végén megbukott töriből, és még sosem volt nővel. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy személyében egy halmozottan hátrányos helyzetű állampolgárról van szó. Azt persze könnyen el lehet képzelni, hogy a két probléma közül melyik megoldását tartja égetőbbnek. Minderre pedig mi jelenthetne kiválóbb alkalmat, mint a magyar ifjúság mindenkori egyetemes tudatában a csajozás első számú terepeként létező balatoni nyár. A fiú haverjával, Józsival (Egri Bálint) egy füredi hotelban kénytelen tölteni a vakációt, apja számításai szerint a tankönyvek társaságában, amelyeket azonban a srácok igen hamar cserélnek le fizetős Internet-oldalakra. Az egyiken ugyanis egy Lady Sandra (Gregor Bernadett) nevű hölgy vetkőzik mély átéléssel, akit hogy, hogy nem, a szálloda vendégeinek egyikében vélnek felismerni. A nőt valójában Alexnek hívják, aki noha férjezett, ám igen unatkozik, s egy-egy Tibor felé tett gesztusa arra enged következtetni, hogy bizony kapható egy körre, lett légyen szó vízibiciklizésről, vagy egyéb kora délutáni társas időtöltésről. A helyzetet természetesen nehezítik bizonyos kotnyeleskedő kívülállók, úgymint a fiúkat rendre félreérthető (és félre is értett) szituációban találó Tunyogi gondnok (Cserna Antal), aztán felesége, a gyerekeket meglepő módon gyerekként kezelő, és rövidlátó Rózsi néni (Molnár Piroska). És persze az is a pofátlanság netovábbja, hogy Alex minden hájjal megkent bankár férje (Gesztesi Károly) is megjelenik, nem beszélve a Tibort megbuktató történelemtanárról (Németh Kristóf). Nem is csoda talán, hogy egy ekkora kavalkádban, az álmai nője után való kajtatás közben a fiú figyelme teljesen elsikkad a korban inkább hozzáillő Kata (Gáspár Kata) felé irányuló, ám finoman palástolt vonzódása felett...
Bohózatokat idéző helyzetkomikumok, kínos félreértések, és nem utolsó sorban csupasz cicik jellemzik a filmet, ahogy az egy az Amerikai pite-Csajok a csúcson-Hangyák a gatyában szellemi tengely mentén manifesztálódott tinivígjátéktól el is várható.
