Április 8-án ünnepélyes keretek között tartják a gróf Széchenyi Istvánról szóló Hídember-produkció bemutatóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A hazai filmgyártás egyik legdrágább művének premierje alkalmából Bereményi Géza rendezőt kérdeztük.
- Elkészült a film?
- Befejeztem a munkámat. Több mint egy hete jöttünk meg Münchenből, ahol a szinkronhangok és a zörejek keverése történt. Ugyanis a bajor tévé és filmalap támogatja a produkciót, és a pénzt ott kell elkölteni. Ezt követően az operatőr, Kardos Sándor "fényelte" a filmet, vagyis a színeket, fényhatásokat ellenőrizte, korrigálta. Most már a kópiák készülnek.
- Sok töprengést okozott a vágás?
- Sokat, de ezt tudtam előre, jóllehet a forgatókönyv eldöntötte a vágást is. Először egy háromórás változat alakult ki. Ezt aztán két és fél órásra módosítottuk. Ekkor a lényege bukkant elő a műnek, már csak az ideális alakját kellett keresni. A következő vágással két és negyedórás lett, és ez a végleges verzió. Próbálkoztam még egy rövidítéssel, de rá kellett jönnöm, hogy eltúloztam, és visszaállítottam az előző változatot. Végül is minden jelenet megmaradt.
- Elégedett?
- Mindent végre tudtam hajtani, amit a forgatás kezdete előtt elhatároztam. A forgatókönyvhöz nem kellett hozzátenni semmit. Tiszta a lelkiismeretem, elégedett vagyok.
- Tehát olyan lett minden, amilyennek elképzelte?
- Olyan. Természetesen okozott meglepetéseket. Hasonlót éreztem, mint Pygmalion, amikor a szobor megmozdul, élőlénnyé változik: ugyanaz a szobor, de valahogy mégis más. A vágás után is más lett film, a belső hangsúlyok tolódtak ide-oda. Ezek fontosak, de nem perdöntőek. Százhetvenöt színész van a filmben, egytől-egyig elégedett vagyok a játékukkal.
- A főszerepet alakító Eperjes Károlynak is tetszik a film? Neki határozott elképzelései voltak korábban a műről...
- Nehéz az ő nevében nyilatkozni, de nekem legalábbis azt mondta, hogy nagyon elégedett az eredménnyel és büszke rá. Azt állítja, hogy jobb, mint az előző közös filmünk, az Eldorádó.
- Milyen volt vele a közös munka?
- Nehéz is meg könnyű is. Amikor dolgozik a felvevőgép, akkor könnyű, mert ő minden instrukcióra érzékenyen reagál, több változatot is eljátszik. A színészi munka szüneteiben viszont nehéz vele, mert a csapongó fantáziája be akarja fogni az egész filmet, és az a furcsa, hogy be is tudja fogni. Például a vágások közben is jó tanácsokat kaptam tőle.
- Együtt vágtak?
- Nem, az éppen elkészült változatot nézte meg. Jó dramaturgiai érzéke van. Csak tudni kell, mikor hallgat rá az ember, mikor nem.
- Zaklatott közhangulatban, a választások első fordulója utáni napon lesz a bemutató...
- Április 8-a Széchenyi halálának évfordulója, és éppen most lett kész a film. Elkészülhetett volna fél vagy egy évvel korábban is, ha nem lett volna huzavona az elindulás körül. Ez tehát nem egy megcélzott dátum. Viszont alkalmasabbat nem lehetne választani, amely Széchenyihez köthető.
- Nem aggódik, hogy az előzmények miatt politikai megfontolások játszhatnak szerepet a tetszésben és a nemtetszésben?
- Úgy gondolja, hogy a nagyközönség körében?
- Igen. Részt vettem már olyan, minisztériumi támogatással készült film rendes mozivetítésén, ahol vélhetően a jelenlegi kormányhoz érzelmileg közel álló nézők látványosan tüntettek a mű mellett, a többiek pedig mosolyogtak ezen.
- Természetesen aggódom emiatt. De talán az összes műfaj közül a filmnek van a legnagyobb hatalma, mert a sötét teremben az igazi hatás alól nehéz szabadulni. Reménykedem, hogy A Hídember hatni fog, és le tud győzni előítéleteket.
- Az Uránia mozi hétfői megnyitóján, Káel Csaba Bánk bán című operafilmje vetítésén röplapokon tiltakoztak fiatal filmesek a kormány aránytalan filmfinanszírozási politikája miatt. Nem tart hasonló demonstrációtól az 1,8 milliárdból készült Hídember premierjén?
- Nem tartok tőle, nem is érdekel. Ezt a Széchenyi-filmet az unokáink is látni fogják, addigra rég a múlté lesz ez a választási hercehurca, amelyben ez a néhány "fiatal magyar filmes" részt vesz.
