A női gyönyör titkát kutató rendező inkább melodramatikus, mint drámai vagy társadalomkritikus filmje egy magányában önimádó feministává lett sztriptíztáncosnőről szól, aki mégis csúnyán kapar a férfi után. A perszóna a színpadon és az életben is sokat maszturbál, mivel ezt tartja a női szexuális szabadság netovábbjának, és jól megtanítja az életre a fiatal bárpultos lányt is. Nagyokat puffanó frázisok, a mű jobb pillanataiban simán nyomja le egy tinifelvilágosító rovat füstjét is akár: még a puszta szexet is megmutatják nekünk. Mégsem hat a reveláció erejével a domina és a lányka meztelen kettőse annak, aki a nyolcvanas években már látott erotikus thrillert.
A továbbiakban szövetkezik e nőcsapat, hogy rabigába hajtsa a férfiakat, orgazmus és egyéb "piszkos" trükkök segítségével. Tulajdonképpen jobb forgatókönyv, mintha hárman elakadnának egy liftben. A zabolátlannak tűnő nők eztán elmennek egy nagyvállalathoz dolgozni azzal a céllal, hogy a nemi szervükkel másznak majd fel a társadalmi ranglétrán (radikálfeminizmus?) és jól kikészítik a feletteseiket, ami egy ideig sikerül is, ám komor fordulat áll bele az életükben, amikor a nagyfőnök karizmatikus szociopata és orgiabeteg fiával találkoznak. Belehalnak mindketten, egyik jobban, mint a másik: aki másnak vermet ás alapon.
Szánalmas kis affér, mondhatom, és az érzelmi rezonanciák sem hullámoznak tovább egy percnyit sem a vége felirat után.
