Tom Hanks halott

  • - kg - / Mancs

Az volt csak a filmtörténet nagy, ünnepi pillanata, amikor Kate Winslet mint írástudatlan háborús bűnös ágyába fogadta a múltjáról mit sem sejtő, avatatlan kamaszt, aki felnőve Ralph Fiennesként merengett a múlton, finom rezdülésekkel, ahogy csak Ralph Fiennes tud. Imigyen rendezte meg nemes irodalmi műből a holokausztot Stephen Daldry, a giccsnek oly magas fokára érve, amire már nincs is szó, csak Oscar. Innen, de csakis innen nézve akár diszkrét mécsesgyújtásnak is tűnhet Daldry új munkája, melyben az Excentrikus Kisfiú, Akinek Apukája a World Trade Centerben Veszett (EK-AWTCV) felkerekedik az Agg Idegennel, Aki a Második Világháború Óta Nem Beszél (AI-MVÓNB), és New Yorkot átszelve egy titok nyomába erednek, melynek kulcsa egy valódi kulcs, melyet EK-AWTCV a kedves papa hátrahagyott holmijai között talált. Ha Fiennes a merengés művésze, akkor Tom Hanks a kedves papaságé, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a kedves mamát Sandra Bullock játssza, Bin Ládin bűne egyértelműbb már nem is lehetne.

Mert aki elszakítja Hankset Bullocktól, az hollywoodi fordításban magát az ősbűnt követte el, annál is nagyobb szentségtörést, mint mikor Patrick Swayze-t elszakították Demi Moore-tól. Ilyen szent szülőkkel szegény EK-AWTCV nem is tehet mást, csak jót: megy-mendegél a gyászoló városban, keresi a csodát, mint kis vonat egy Webber-musicalben. Nyomában Max von Sydow botorkál szótlanul, hisz ő az AI-MVÓNB. Stephen Daldry pályaösszegző művében Billy Elliot áttipeg a világégésen, és valahol Az órákra is biztosan lehet utalást találni.