Trópusi vihar

A moziból nézvést a vietnami háború kétségkívül az amerikai történelem egyik legkínosabb fejezete; eleddig szinte kizárólag véresen komolyan vett drámákban jelent meg a vásznon. Ám most ugrik a majom Mekongba! Ben Stiller szerint nevetni kéne - ha nem is a dzsungelben kínlódó katonákon, hanem a dzsungelben kínlódó, dzsungelban kínlódó katonákat játszó színészeken. A Trópusi vihar című film ugyanis a Trópusi vihar című film forgatásáról szól. S láss csodát, a film a filmben sokszor elsütött poénja holtában is egész jól működik, Stiller és játszópajtásai (többek közt Jack Black és Robert Downey Jr.) kellő öniróniával nyúlnak az "akkora sztár vagyok, hogy mingyá' szétrobbanok" tematikához. Az A-ból B-be csúszott akcióhős, az altesti poénokból meggazdagodott humorista és az ötszörös Oscar-díjas drámai hős az együttműködési készség leghalványabb jele nélkül gyötri egymást költségvetési gondokkal küszködő filmjük forgatásán. Az ebbéli problémákra pedig a rendező azt a megoldást találja, hogy színészeit kipenderíti a csalánosba, s rejtett kamerák segítségével rögzíti, hogyan is boldogulnak. Nem jól. Közben a film - folyamatosan perlekedő szereplőihez hasonlóan - ugyan néha ingoványos talajra téved: pl. amikor Stiller (aki ugye, nem egy Brando, és még kevésbé Coppola), az Apokalipszis most egyes jeleneteit igyekszik fölidézni. Ilyenből szerencsére nem sok akad, és ezekért is szinte kárpótol egy embereket cafatokra tépő robbanás, vagy az afro-amerikaiból pár másodperc alatt majdnem albínóvá átalakuló Downey Jr. mutatványa.