Rebecca Miller a női sorsok szenvedélyes kutatója.
A rendezőnő már előző - nálunk csak DVD-n megjelentetett - filmjében, a Personal Velocity-ben (a film a magyar ferdítésben a nem túl előnyös Menekülés az életbe címet kapta) is bizonyította, hogy tehetséges portréfestő, aki modelljéül előszeretettel választ hétköznapiságuk ellenére is rendkívüli nőalakokat. A Personal Velocity három történetből álló filmfüzére - mely, hogy a földrajzilag legközelebb eső példát említsük, néhány éve a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon is szép sikert aratott - személyes hangú, érzékeny bemutatkozó munka volt, mely az elsőfilmek frissességével és fésületlenségével kellemes, ha nem is túlzottan maradandó benyomást keltett nézőiben.
A Personal Velocity elkészítése óta Rebecca Miller kilépett apja, Arthur Miller árnyékából, és teljes jogú rendezővé lépett elő. Történetének hősei, Jack és Rose a világtól elzárva, saját kis szigetükön, egy hajdan kommunaként működő gazdaságban élnek, látszólagos boldogságban és egyetértésben. Az elvtársaiban és a világban csalódott egykori hippi nem adta fel ideáljait: olyan világot teremtett maga körül, mely meggyőződése szerint megóvja lányát a civilizáció minden kórságától. A falak azonban - állítja nem túl eredetien Miller - legalább annyi kárt tesznek, mint amennyi hasznot hoznak. Az idill nem tarthat sokáig, az apa szívbetegsége és lánya korával együtt járó vágyai hamarosan szétzilálják a paradicsomi állapotokat, s végül Jack-nek be kell látnia, hogy lánya boldogságáért cserébe le kell mondania azokról az elveiről, melyekre az életét alapozta.
A Jack és Rose balladája érett munka, melyben a rendezőnő előző munkájára jellemző frissességet a magabiztosság, a kisvárosi realizmust az egzotikum, az érdes felületeket a lekerekített sarkok, a karakterszínészeket a sztárok váltották fel. Miller filmjét, mely egy nem mindennapi apa-lány kapcsolat fordulatait vázolja fel, a rendezőnő férje, Daniel Day-Lewis erőteljes alakítása teszi különlegessé.
