A dél-afrikai fekete gengsztervilág semmiben nem különbözik az amerikaitól: mindenki káromkodik, az egyetlen megélhetési lehetőség a rablás és csak a fegyverek kommunikálnak. A Tsotsi lehetett volna egy erősen társadalomkritikus mű, de Gaven Hood rendező mindent megtett azért, hogy tetszetős legyen a gettórap mítoszáért rajongó széles közönségnek, így melodramatikus megváltástörténetté kerekedett a mozi.
Pedig nagyon jó és kegyetlen az elején a három millió dollárból forgatott film, aminek főszerepét egy 50 Centre feltűnően hasonlító színész játssza. Tsotsi egy Johannesburg környéki amatőr geng tagja, aki számára nincsenek szabályok, amíg el nem rabol kisbabástól egy autót. Ekkor a jégszívű gengszter szíve is meglágyul, bár első kísérlete után a bogarak eszik a papírzacskóban tartott, napilapba csomagolt gyereket, ezért egy kismamát kényszerít arra, hogy a lopott babát szoptassa. A film nem a kegyetlen valóságot, hanem a giccsel és reménnyel teli jövőt akarja bemutatni, ezért van a mozgássérült koldus, a haldokló anya, az eltört lábú kutya is a fekete gengszter könnycseppei mellett. A zord férfinak valójában a saját, erőszakos múltjával kell leszámolnia.
