Bartók Béla kompozíciója egy spanyol árverésen bukkant fel, a zenetörténész-antikvárius akkor még nem tudta, hogy ez egy jóval értékesebb kézirat, mint aminek hirdették.
A Bősze Ádám Zenei Antikváriumban bukkant föl Bartók Béla zeneszerző ismeretlen kompozíciója – jelentette be kedd délelőtt a Facebook-oldalán Bősze Ádám zenetörténész, antikvárius, műsorvezető. A darabot 1907. október 1-jén írta a zeneszerző szerelme, Geyer Stefi hegedűművész kérésére. Geyer szeptember 29-én ugyanis egy dallamot küldött a komponistának azzal:
ezt hogyan harmonizálná meg?”.
Bősze szerint ebben a művész arra kérte Bartókot, „öltöztesse fel további hangokkal" ezt a melódiát. Bartók a kézirat elejére annyit írt:
Így ni!”
– és ezt követte a mű. A zenetörténész-antikvárius arról is beszámolt posztjában, a darab tempómegjelölése Adagio molto, azaz nagyon lassan. Az első sor alatti folytatás: con molto espressione, amoroso, tehát mély kifejezéssel, szerelmesen. A fiatal komponista gyakorlatilag egy zenei szerelmes levelet küldött Geyer Stefinek.
Ezt bizonyítja az a négy, Bartók által külön megjelölt szakasz, amelyben az úgynevezett Geyer Stefi-motívum tűnik föl, ahogyan a művésznőnek dedikált korai hegedűversenyben; ez egy vezérdallam, mely szerelmi üzenetet is hordoz”
Bősze Ádámot sokan ismerhetik tévés vagy rádiós műsorvezetőként, és az utóbbi jó pár évben szórakoztató zenei előadásaival járja az országot. A PORT kérdésére elmondta: antikváriusként követi az árveréseket, és így találta meg az unikális dokumentumot egy spanyolországi online aukción – egyszerű zenei albumlapként. Ez gyakorlatilag egy olyan rövid, lírai hangszeres vagy vokális zenemű, amelyet egy személy tiszteletére vagy egy zenei albumba (emlékkönyvbe) szán egy szerző.
Épp egy előadásra ment be Bősze Ádám, mikor „ráhúzott" az alapárra. Valójában nem akarta megvenni, de kíváncsi volt arra, mennyiért megy el. Még el sem kezdődött a műsora, amikor megérkezett a visszajelzés: ő nyerte meg a zenei albumlapot. Mikor a kézirat megérkezett hozzá, akkor vette észre, itt teljesen másról van szó.
Elküldte Vikárius Lászlónak, a budapesti Bartók Archívum vezetőjének, aki szerint
nem fér kétség az aláírás nélküli kézirat hitelességéhez, mely – véleménye szerint – a magyar kultúrörökség pótolhatatlan része.
Hogy miből tudta Bősze, mi is ez a mű? – kérdésre azzal válaszolt: akkoriban jelent meg Geyer Stefi és Bartók levelezése, és megtalálta benne a hegedűművész kérését, de a választ nem. Egyértelművé vált: ez lehet a felturbózott válasz.
A Bartók Archívum azonnal levédette a kéziratot, ami azt jelenti: nem lehet külföldre vinni. Szívesen eladta volna nekik, de az archívumot fenntartó MTA Zenetudományi Intézet utánanézett, mennyiért vette meg és mennyiért adná el Bősze Ádám, és sokallta az árrést. Bősze ugyanis körülbelül 2000 euróért vásárolta, és 12 ezer euróért szeretné eladni.
Erre az antikvárius úgy reagált:
az árverésen nem tudta senki, hogy mi is ez valójában, ezért kínálták áron alul. Bartók 19 oldalas műve 2017-ben – jutalékkal együtt – körülbelül 400 ezer fontért kelt el, így a 12 ezer euró egyáltalán nem nevezhető túlzásnak.
A Port kérdésére, miért most hozta nyilvánosságra a 2024 óta nála lévő ritkaságot, azt mondta Bősze Ádám: most volt ideje foglalkozni ezzel.
