Vannak színészek, akik abból élnek, hogy pár percük van egy-egy fontos filmben, valahol a háttérbe, és bár az arcukat megjegyezzük, rendszerint a nevükre sem emlékszünk, de innen is ki lehet törni!
JK Simmonsnak sokáig azt mondták: bár kiváló színész, és Jason Reitmantól kezdve a Cohen-testvérekig számos rendező rendszeresen szerepelteti, azért nem csinál karriert, mert túl jó: a szerepei kedvéért annyira átalakul, hogy nem ismerik meg. De ez mostantól másképp lesz. Simmons a Whiplash (hazai bemutató: február 5.) című filmben nyújtott alakításáért szinte biztosan felkerült az Oscar-díjra jelöltek listájára, és talán át is veheti majd az aranyszobrot. „Mostanában egyre több, egyre nagyobb szerepre hívnak” – meséli a színész, aki egy diákjait a szent cél érdekében megalázó, szadista zenetanárt alakít a filmben. – „Ezt Whiplash-effektusnak hívom: ha nincs ez a film, valószínűleg életem végéig megmaradok a karakterszerepeknél. De itt aztán igazán magamat adhattam.”
A színész nehezen állt kötélnek. Nem akart kezdő rendezővel, kis költségvetésű filmben dolgozni, de végül igent mondott: leforgatta a film egy jelenetét, és az így készült kisfilm 2013-ban megnyerte a Sundance Fesztivált. Ezután már könnyebben összejött a pénz a moziváltozathoz szükséges 19 napos forgatáshoz. A film a Sundance-en elnyerte a zsűri és a közönség fődíját is. És szinte minden fontos kategóriában esélyes az Oscarra. „Tudom, hogy rossz embert játszom” – ismerte el Simmons –, „mégis nagyon tudok vele azonosulni. Ő csak zseniális zenészeket akar nevelni. A gyerekemet biztos nem adnám hozzá tanulni, de nagyon értem, mi játszódik le benne…”
Forrás: IC Press
