Már-már csodaszámba megy, ami A majmok bolygója kvázi előzménysorozatával történik. Reméljük, legalább a harmadik részig eltart. Kedvenc vezércsimpánzunk visszatért, s egyre drámaibb mélységekbe akciózza magát a franchise. Vigyázat, moziélmény!
Folytassa, Cézár!
A majmok bolygója: Lázadás több szempontból is meglepetést okozott a 2011-es blockbuster-szezonban. Egyrészt bátran, ám alázatosan rohant az eredeti filmek elé, bemutatva, hogy mi történhetett azelőtt, hogy az a bizonyos űrhajós egy titokzatos planétán landolt, majd a klasszikus epizód végén meglátta a Szabadság-szobrot. Másfelől pedig arra is válaszolt, hogy lehet-e kasszasiker egy olyan látványfilm, amely 2D-ben kerül a multiplexekbe. Lehet. Persze, ez A majmok bolygója nem az A majmok bolygója, tudni lehetett ezt már akkor is, elvégre a rebootolásba dramaturgiailag is sokminden belefér. Szerencsére az alkotók jól tudták azt is, mi nem fér bele: a tiszteletlenség. Rupert Wyatt és csapata gondolt valamit erről az egészről – leginkább azt, hogy az egész mutatvány egy darab majmon múlik, na meg azokon a CGI-szakembereken, akik Andy Serkist (többek között Gollam és King Kong után) most Cézárnak öltöztették. A mutatvány hatásosra sikeredett, s bár a Lázadás kissé töredezett volt, s helyenként megmosolyogtatóan szentimentális, de a végeredmény így sem csúszott el semmilyen banánhéjon. Így esett, hogy konkrétan rosszul esett, amikor a finálé után eltűntek az erdőben a majmok és elindult a stáblista.
A majom lenni ember?
A folytatás azonban, Matt Reves rendezésében szélsebesen megy előre (igaz, ezúttal 3D-ben, de oda se neki, ennyi bajunk legyen), olyan gyorsan, ahogy Cézár és bővebb családja ugrándozik a fák ágain. A (látható) embereknek most se osztottak komoly színészi lapokat, a casting is erősen ezt szolgálja (bár, ahol Gary Oldman megjelenik, ott általában nagyon meg van jelenve, ez most is igaz), a lényeg ismét a lenyűgözően emberi majmos majmokon van, illetve azon, hogy főszereplőnk most akkor mit is akar a nagy függetlenségével. Vagy inkább: mi akar ő lenni? Cézár legalább annyira majom, mint amennyire ember, kicsit mindkettő, igazából egyik sem. Pont ettől olyan rendkívül izgalmas a figurája. Ráadásul, s akkor most lesz igazán meta a dolog, ez a dilemma pont egy olyan filmben kerül előtérbe, ahol ugye emberekre húznak számítógépes maszkot más emberek, hogy aztán ebben az animációs jelmezben hitelesen el tudják játszani, hogy ők olyan majmok, akik olyanok, mint az emberek, csak nem feltétlenül vallják be maguknak. Őrület. És ha még azt is hozzávesszük, hogy ugye itt van a fejünkben a nem múló kérdés, hogy mennyire jó ez nekünk, mármint a CGI, s mennyi ebben a színjátszás, mennyi a technika, na, akkor lesz igazán elgondolkodtató a móka.
Az ember lenni ember!
Vagy hát én azt javaslom, utóbbi kínlódást engedjük el végre nyugodtan. A majmok bolygója: Forradalom zseniális mozi, a tömegszórakoztatás abszolút csúcsa, amelyre, mármint a csúcsra, egytől-egyik emberek jutatták el a majmokat. Vagyis magukat. A gépek előtt emberek ültek, a kék háttér előtt ember ugrált, Cézár tekintete egy emberé – és nekünk szól az üzenet. Minden mögött mi vagyunk. Ettől olyan rettentően menő ez az egész, mármint az, hogy egy majom mondja meg nekünk, kik vagyunk: filmrajongók, akik szeretik az olyan lebilincselő, káprázatos és okkal jelentőségteljes mozikat, mint ez itt, melyben egészen döbbenetes jelenetek vannak. Mondom, kétség nem férhet hozzánk: saját magunkat nézzük most is, ebben a bő két órában. És ha eljő a vég, s Cézárnak már nem lesz kivel közülünk szövetséget kötnie, akkor is minket lát majd a víz tükrében. Ettől lesz ő nagyon shakespeare-i. Ettől leszünk mi többek. Éljen Hollywood!
Kinek ajánljuk?
- Akik szerették az előző részt.
- Akik szerint CGI és ember lehet legjobb barát.
- Akik végre és csakazértis Oscart adnának Andy Serkisnek.
Kinek nem?
- Akik szerint ez már Darwinnak is sok lenne.
- Akik csakis az igazi maszkoknak hisznek.
- Akiknek eszük ágában sincs egy emberi majom szemébe nézni.
10/10
