Franciának kell valószínűleg születni, hogy az ember értse, mi ez a felhajtás a gallok körül. Immáron negyedik élőszereplős kalandjában vesz részt a René Goscinny és Albert Uderzo képregényéből a vászonra lépett duó – a színvonal a megszokottnál valamivel szerényebb, de a legkisebbek most is élvezni fogják.
A klasszikus képregény számos adaptációt megélt – először rajzfilmként, majd 1999 óta élőszereplős nagyjátékfilmként is debütált a mozikban. Az élőszereplős kalandokat Claude Zidi Asterix és Obelixe indította, melyet Alain Chabat Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés című filmje követett. A harmadik rész, az Asterix az Olimpián rendezői székébe Thomas Langman és Frédéric Forestier ült, hogy aztán negyedszerre Laurent Tirard-nak (Moliere) adják át a stafétabotot. Kicsit nagy itt a forgalom. Hiányzik egy összeszokott csapat, s főleg egy kiforrott koncepció. Sajnos még a főszerepben is túl sok a csere, Christian Clavier duplázása és Clovis Cornillac igencsak felejthető beugrása után most Edouard Baer húzhatta magára Asterix szárnyacskás sisakját. Talán alkatilag picit nagyra nőtt a színész a szerepre, de annyi baj legyen, habitusát illetően jó választásnak bizonyult. Az egyetlen örök darab Gérard Depardieu, akinek neve azonban sajnos mostanság az öregkorra elherdált karrier szinonimája lett.
A szedett-vedettség sajnos a történeten is erősen meglátszik, melyet ezúttal az Asterix Britanniában és valamivel kisebb súllyal az Asterix és a vikingek című képregényekből gyúrtak össze az alkotók. A mese szerint César (Fabrice Luchini – Szerelem a hatodikon, Született feleség) újabb hódításokra tör, ezúttal irány Britannia. A hidegvérét mindig megőrző, a képregényben egyébként nem is szereplő angol királynő (Catherine Deneuve) a galloktól kér segítséget. Angoltapaxot (a film egyik legerősebb alakítását nyújtó Guillaume Gallienne) küldi hozzájuk a híres varázsitalért, miközben a rómaiak a vikingeket hívják erősítésül. Asterix és Obelix el is indul egy hordó varázsitallal a megriadt angolokhoz, csakhogy persze annak hamarosan lába kél…
A számos ponton plusz elemekkel, a képregényben nem szereplő karakterekkel és szálakkal gazdagított történet még úgy ahogy összeáll, a kivitelezés már annál kevésbé sikerült. Kifejezetten idegesítő – még ha a képregényben működik is – az angolok fordított beszéde és a rímek és nemrímek vegyítése. Ami papíron képes élni, sajnos a vásznon megdöglik. Ugyancsak erősen túlvezéreltek a díszletek és jelmezek – a már-már a Flinstones-család harsányságát idéző körítés időnként erősen túllő a célon. Azért persze vannak jó pillanatok is: kifejezetten szellemesen van például megoldva a vikingek feltűnése, és egy-két kifejezetten erős poén is kényeztet minket.
Értékelés: 5/10
