Bond hazát vált. Eddig brit volt, hűvös és stílusos, ám Amerika végül őt is elcsábította: a Casino Royale James Bondja kíméletlen, brutális, amellé pedig sablonos lelki gondokkal küzd. Persze így is megmaradt a hamis útlevelek mesterének: U. S. Bond a vásznon még mindig Őfelsége titkosszolgájának álcázza magát.
"Hogyan halt meg?" - kérdi az áruló a szemben ülő Bondtól, segédjét értve a kérdés alatt. "Csúnyán" - így Bond. És jönnek a képek. Két egymást ütő-verő férfi ráncigálja át a másikat egy kis szobán, törnek a csontok és minden fal vértől ázik. Ötletesség vagy elegancia, magabiztos nagyvonalúság - sehol semmi efféle, csak a brutalitás és az izzadság. "Csúnyán", mondja Daniel Craig. Jól mondja, és csúnyán is néz hozzá. Pierce Brosnan megtervezett mozdulatokkal győzte volna le az ellenfelét, Sean Connery talán valami trükkel, Craig egyszerűen agyonveri. Persze kiszámított a jelenet: a Casino Royale rögvest az első jelenetekkel tisztázni akarja, mi is az új felállás.
Bond idáig egy dologban különbözött amerikai akcióhős-társaitól: brit eleganciájában. Stílusosságban csak a Mission:Impossible II. (és John Woo) Ethan Huntja tudta utolérni, de a harmadik részre belőle is mészárost csináltak. Most megérkezett az amerikai Bond is.
Ez a James Bond passzióból felrobbant egy egész nagykövetséget. Szeme - és lelke - sem rezdül, amikor miatta végzik ki egyéjszakásnak szánt szeretőjét. Piti bűnözők, bankárok után szaladgál, ahelyett, hogy legalábbis a világot mentené meg. És ami végképp égbekiáltó: nem tud szmokingot hordani.
Bizony: Bondnak, James Bondnak egy nő kell megmutassa, milyen a jó szmoking. A kémfilmek arbiter elegantiae-je egy dekoratív kiegészítőnek szánt leányzótól tanul. Hová lesz így a férfiak utolsó példaképe, akinek minden szériaszereplők közül egyedül volt szabad megfeledkezni a feminizmus vívmányairól? Persze a film azt mutatja be, hogyan válik a mezei titkosügynökből "a" 007-es: Bond Begins, és mint tavaly óta tudjuk, Batman sem denevérjelmezben született. Bondnak is szabad tehát kezdőnek lennie, de a kezdő Bond nem az igazi Bond.
Akkor meg különösen nem, ha sablonos lelki problémái támadnak. "Páncélba zárkózol" - vágja az arcába a kiegészítő-lány, "hatalmas az egód, ellenszenves vagy első látásra!" És Bond komolyan veszi. A páncélja lassan átszakad, egója kisebbedik, és a végén beleszeret a lányba. Mi az ördög, Bondnak lelke van? És pont amerikai gyártmányú rugókra jár?
Összegezzük az eredményt. Tegyük fel, hogy én vagyok a Casino Royale célcsoportja a magam huszonhárom évével. Tetszik nekem az új Bond? Ohó, elsőre nagyon is.
A film maga kiváló, mind a története, mind a megvalósítása példás. Látszik rajta, hogy Paul Haggis írta a forgatókönyvet (Ütközések, A millió dolláros bébi), és bár akcióból ugyan jóval kevesebb van, mint az eddigi filmekben, olyankor viszont az elköltött pénz minden dollárja meglátszik a vásznon. Kissé hiányolom a technikai kütyüket - Q még nem szerepel a történetben, emiatt csak hétköznapi elektronikus csodák kápráztatják el a nézőt, még egy láthatatlan autót sem kap szegény kémünk, mégis, a Casino Royale kiemelkedik az amerikai akciófilmek közül, és köröket ver például a M:I:III-ra. Bizonyos szempontból érthető, miért büszkélkedhet az IMDb-n 8,0-s osztályzattal, és miért imádják az amerikai kritikusok.
Csak éppen a Casino Royale nem James Bond-mozi. A folytatása lehet majd az: ígéretes fejlemények történnek a film legvégén. A híres mondat, egyben Craig igazi bemutatkozása az utolsó jelenetben hangzik el először - legyőzött ellensége fölött állva mondja: "Bond, James Bond." Ez a klasszikus elem megmaradt a filmben, és talán előrevetít némi fejlődést. Mégis, egészen úgy rémlik lelki füleimnek, mintha azt hallottam volna: "Bond; U. S. Bond."
