Ezt is megértük: a Kreml a mozivásznon - igaz, amerikai filmben, de ennek nincs különösebb jelentősége, hiszen a produktumot más nációjú szórakoztató gépezetek tagjai is vállalhatják - politikai szimbólumból szuperkalandok színterévé változott. Már nem a kommunista igét hirdetik a Vörös téren, hanem nagystílű hazárdjátékosok csapnak ott össze életre-halálra. A fáma szerint Nyikita Mihalkov, a próféta segédkezett a forgatási engedély megszerzésében. Alain Parkernek nem sikerült bejutnia Budapesten a Bazilikába Evitájával, az ausztrál származású Phillip Noyce-nek viszont megadatott, hogy egy moszkvai kultikus helyen dolgozhasson. Tanulság: minden csak kapcsolat, illetve pénz kérdése - és nekünk egyelőre még nincs Nyikita Mihalkovunk.
A háttérben ott morajlik a tömeg, a cselekmény azt szuggerálja, hogy megint forradalom küszöbére érkezett az ország (megint? az 1917-es fordulatot manapság inkább puccsnak becézik), gyengébbek kedvéért még el is puffogtatják a mondatot, miszerint "minden bonyolultabbá vált" - de ne dőljünk be a látszatnak. Az Angyalban tulajdonképpen dekoráció a Gonosz egykori birodalma (copyright Ronald Reagan). Noha a jelenetek időszerű konfliktusokat idéznek, szó esik például a tanárok, bányászok, orvosok gyalázatos fizetéséről, és még a hajdani himnusz akkordjai is felcsendülnek, ez a Moszkva azonban már nem az a Moszkva, melyet a bolsevizmus ellen ádáz küzdelmet folytató propagandagépezet rekonstruált angyalian naiv történeteiben. Az emberek sokkal pallérozottabbak, többnyire választékosan beszélnek angolul, és úgy építik a kapitalizmust, hogy csak na. Kriminalisztikában aztán hipp-hopp felzárkóztak a művelt Nyugathoz. Maffiamachinációkban nem csupán önellátóak - talán a Vörös Hadsereg tapasztalatait felhasználva - kiszállást és megszállást is vállalnak. "Hívjanak, jövünk! - szólt az egykori vicc - Telefonszámunk: 56-68-79."
A hetvenmillió dolláros költségvetéssel készült bűnügyi dráma természetesen az Angyal-mitológiát gazdagítja: folytatása és parafrázisa, átalakítása és továbbfejlesztése, kiforgatása és modernizálása a nosztalgikus emlékeket ébresztő Roger Moore-mutatványoknak. Azzal a különbséggel, hogy Simon Templar alaposan megváltozott. Elődje eleganciáját többé-kevésbé örökölte, humorérzéke viszont kissé elnehezedett, és most más a társadalmi státusa. Frakkos úri betörők fortélyait alkalmazva nyitja meg a zárakat és a szíveket. Lopós mágushoz illően okos, bátor, cinikus, szerencsés, rámenős. Arcai kiszámíthatatlanok. Leleményes a kezdeményezésben, a menekülésben és a nyomozásban egyaránt. Imádja a pénzt. De hogyan kerül a csizma az asztalra, a nagy Orosz Birodalom a csavaros mesébe? Egy bizonyos Ivan Tretyak nevű multimilliomos (lehet, hogy létező figurákról mintázták?) cár szeretne lenni (szintén az életből ellesve) s ennek a szép tervnek a megvalósításához szüksége van a korlátlan energiát teremtő forrás (!) képletére. Továbbá potens segítőkre, erős testőrökre, fegyveres elő- és utóvédre. A kincset érő találmányt egy szépséges atomlady, Emma Russell fejlesztette ki. Angyal úr őrző-védő kft.-je élén gyakorolja "hivatását", s természetesen beleszeret a hölgybe, pedig... A többi a trükkmesterek, látványteremtők, pirotechnikusok dolga. Sürögnek-forognak is becsülettel, ugyanis egymást érik a cselekményben az akciók. Tömegek hömpölyögnek a nyugtalan utcákon, már-már diadalmaskodik a cselszövő, aztán jön - nem a mennyből - az Angyal s Karpov elnök (jó kis fantázianév, nyilván sokan a sakkozóra gondolnak) fellélegezhet. A Bajnok és ideálja összeborulnak.
Az Angyal sztorija kuszaságában is szimpla, sokkal könnyebb és ironikusabb lehetne. A konfliktus meglehetősen nyakatekert. A szerzők a dramaturgiai réseket közhelymorzsákkal tömködték tele: KGB-rejtélyekkel, Internet-kattintgatással, tűzzel, vízzel, síppal, dobbal, nádihegedűvel. Val Kilmer átváltozásainál a maszk virtuózai remekelnek, a színész kevésbé, bár valami karakterfélét azért teremt - ha személyiséget formálna, kilógna az együttesből. A szöveg tolmácsát be kellene íratni alapfokú russzisztikai tanfolyamra: a Kremlt többször Kremlinnek fordítja, még jó, hogy Moszkvát nem Moscow-nak. Akit nem zavarnak a logikai bukfencek, kellemesen szórakozhat a filmen, de hogy Leslie Charteris, az eredeti Angyal-kötetek ősatyja vállalná-e ezt a kissé elfajzott unokát, azért nem mernék kezeskedni. Most már csak abban reménykedem, hogy nem zúdulnak ránk újabb sorozat folytatásai.
