Ha még nem múltál el 18 éves, akkor a High School Musical cím kapcsán biztos nem kell sokat magyarázkodnunk, ha pedig már jócskán elmúltál, ez a típusú film úgysem a Te műfajod. Vannak mozik, amikről bármilyen kritikák is jelennek meg, a célközönség amúgy is látni akarja saját szemével a végeredményt. Ez olyan.
Egy kis sulitörténet
A High School Musical franchise egy példátlan sikertörténetet tudhat magáénak. Televíziós matinéfilmként indult a Disney égisze alatt, de az elképesztően magas nézettség azonnali, nagyobb szabású folytatás szükségességéről győzte meg a fejeseket. Miután a második rész idejére a főszereplő kölykök országos tinibálványokká avanzsáltak, a filmek zenéit tartalmazó cd-k az eladási listák élén tanyáztak és jégshow kíséretében a sztori amerikai turnéra indult, be kellett látni, hogy ez már messze túlhaladta azt, amit egy tévéfilmtől várhatunk. A harmadik rész kapcsán joggal merült fel az ötlet, hogy a tinihisztériát kihasználva a kis képernyőről egyből a nagyvászonra költöztessék a franchise-t, a Disney pedig boldogan bólintott rá az ötletre. Az előzetes várakozások példa nélküliek, hiszen csak Angliában a jegyelőrendelések száma rekordközeli magasságokig kúszott.
Dalok szárnyán
A High School Musical-filmek a Mamma Mia!-hoz hasonlóan a dalok erejére, a látványos koreográfiákra és a minden képkockából sugárzó jókedvre építenek, a történet, vagy a karakterek hitelessége itt teljesen másodlagos. Persze itt nem régi, jól bevált slágerekkel dolgoznak, hanem direkt a filmhez írt könnyed popdalocskákkal, és az egészségesnél talán valamivel több hely jut a párbeszédeknek, melynek színvonalával akár büntetni is lehetne. Amikor azonban dalra fakadnak, akkor ötletes koreográfiák és pazar díszletek teszik szórakoztatóvá a mozit.
Summa
Az új tinibálványként aposztrofált Zac Efron karizmája a tévében talán elég volt, de a vásznon ennél egy kicsit több kell. Mondjuk túl sok segítséget sem kapott az alkotóktól, ugyanis karakterének konfliktusai/problémái (vajon elismert színész vagy rajongott kosaras legyek?) nevetségesek, és olyan dialógusokkal kell megbirkóznia, ami még egy Jack Nicholsonhoz hasonló színészóriásnak is a nehezére esne. A nyálas jelzőt általában az effajta produkciókra szokás használni, tehát a giccstől irtózók távolról kerüljék el a vetítőtermeket, de aki megelégszik egy csokornyi jól koreografált popdal könnyed előadásával, és a köztes részekben befogja a fülét vagy kikapcsolja az agyát, akár még jól is szórakozhat.
Kinek ajánljuk?
- Szerelemtől elvakult tinilányoknak.
- Fiúknak, akik be akarnak vágódni valamelyik tinilánynál, és elviszik őket moziba.
- A Zac Efron fan klub oszlopos tagjainak.
Kinek nem?
- 18 éven felülieknek.
- Racionálisan gondolkodó embertársainknak.
- Akik nehezen viselik, ha egy filmben a szereplők dalra fakadnak.
4/10
