Ujjé, Potter!

Ha karácsonyi hangulatkeltés, akkor ismét itt az aktuális Potter-folytatás és ez így lesz még egy pár évig. Kellemes szokás, remélem, kitartanak a filmkészítők. Nem szeretnék azért a NAGY POTTER-RAJONGÓ szerepében tetszelegni, mert magam csak kívülről figyelem az őrületet. A keresztgyerektől kölcsönkapott első részen sem tudtam még átrágni magam.

A film azonban más: elég csak beülni és átizgulni a történetet. A titkok kamrája című epizód még borzongatóbb az elsőnél. A jól ismert gonosz, Voldemort úr új álarcban riogat: elbújik egy gyanútlan fiatal lány agylebenye "mögé" és különös tettekre kényszeríti. Merényletek tartják rettegésben a Roxfort varázslóiskolát.

Vérrel írt feliratok a falon, kővé dermedt diákok és valami titokzatos legenda a titkok kamrájáról. A fenyegetés a nem tisztán varázslóvérűek ellen irányul. Mintha nem is mesében lennénk, hanem a történelem egy szeletét reprodukálná J. K. Rowling írónő. A gyerekek nyilván nem értik az áthallásokat, ők csak izgulnak a szimpatikus főszereplőkért és a csúnya gonosz bukását akarják.

Olyan ez a történet, mint a sok darabból varrt takaró: innen is és onnan is átvesz, elcsíp, felhasznál motívumokat. A felnőttnek jó szórakozás a motívumbogarászás a népmesétől a Csillagok Háborújáig. Szegény Harry is a sötét oldal fenyegetésében él, örökösen bizonyítania kell, hogy kivételes tehetségű varázslótanonc. A kígyók nyelvén is ért. És ez nem semmi!

Egy-egy sztori felépítése nagyjából azonos sablont követ: gyanús előjelek, apró házirendszegések, majd a botrány kirobbanása és végül - az addig inkább háttérben maradó - Potter világmentő hőstette, a főgonosz újból legyőzése. Persze felmerül a kérdés, hogy milyen főgonosz az, akit minden részben le lehet győzni?

Az aktuális történet legszórakoztatóbb figurája az önimádó sztárvarázsló szerepében Kenneth Branagh. Kifogástalan öltözék, sztármosoly és súlyos hozzá nem értés. (Pedig ő tanítja a varázslótanoncoknak a gonosz varázslatok kivédését.) Meg egy remek színész, akit érdemes figyelni. Sajnos róla a film végén elfeledkeznek, egyszer csak eltűnik a szemünk elől pink szerelése, nincs ott a nagy fináléban sem.

Lassan kezdem már átlátni a varázslóvilág működésének szabályait, de jócskán akadnak még fekete foltok. Az írónő bizonyos részletekkel meglehetősen nagyvonalú. A meseszerűség elfedi a logika szabályait. Persze ezek kizárólag súlyos felnőtt nyavalygások: a rajongó Potter-őrületnek nem állják útját.

És végül még valami: nemcsak kellemes-szellemes varázslások láthatók a filmben, hanem borzongatóan horrorisztikus jelenetek pókokkal és óriáskígyóval. Vihar a biliben, rémületkeltés a makettasztalon. A szülőknek a szemellenző feltétlenül ajánlott!