Újra a régi

Az idei Oscar-díj egyik nagy esélyese a Coen testvérek új filmje.

Nem elég, hogy már most az alkotás 38 millió dolláros költségvetésének ötszörösét kasszírozták be, még itt ez a temérdek, szám szerint tíz jelölés is. "Valamit alaposan elszúrhattunk" - fogalmaztak némi szarkazmussal a New Yorkban élő rendezők. Éppilyen makacsul tagadják azt is, hogy filmjük feldolgozás lenne. Őket csak az eredeti Charles Portis-regény, s nem az 1969-es John Wayne-western ihlette - mondják, ami olyan képtelenség, mintha egy magyar rendező újraforgatná A tizedes meg a többieket, és ragaszkodna hozzá, hogy Dobozy Imre könyve, s nem Keleti Márton klasszikus vígjátéka sarkallta munkára.

A félszemű seriff '69-es változata ugyanis része a hollywoodi mitológiának, melyben rafinált választ kaphattak a nézők a western hőskorának alapkérdésére: ki a jobb, Clint Eastwood vagy John Wayne? Kettőjüket pusztán tekintetükből is meg lehet különböztetni: előbbi mindig hunyorít, utóbbi arcán meg ott ragyog igazságosztó szeme. John Wayne ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a közeli képeken nyílt tekintetét ne takarja semmi. S íme, mégis egy kis áldozatra, vagy inkább kacsintásra volt szüksége, hogy megkapja élete egyetlen Oscar-díját: a letakart szemű seriff szerepéért.

Negyven év telt el azóta, s a történet vajmi keveset változott. A kamasz Mattie Ross lelőtt apjáért akar bosszút állni. Az elkövető kézre kerítéséhez a fiatal lány felbérli a dörzsölt békebírót, a félszemű Rooster Cogburnt. Duettjük kiegészül az igazság texasi bajnokával, LeBoueffel. A félszemű tehát kendőzetlen bosszútörténet, melyből nem hiányozhat a hatlövetű, az üldözés és az anekdotázás a tábortűz körül. A fagyos préri közepén azért is melenget ez a tűz, mert a Coen testvérek újra magukhoz tértek. A Kegyetlen bánásmód túlfűtött értelmetlensége éppúgy a múlté, mint a Betörő az albérlőm öncélú retorikai játéka, az Oscar-díjas Nem vénnek való vidék durva nihilizmusa vagy utóbb az Egy komoly ember reményvesztett unaloműzése. Kiböjtöltük hát, és megérte. Remek párbeszédek, csúcsra járatott irónia, no és egy igazi keleti parti happy end. A félszemű a Fargo és A nagy Lebowski méltó utóda.