Ki ne ismerné az Óz, a csodák csodáját és Judy Garland örökzöld slágerét? Most a történet folytatódik: a Visszatérés Óz birodalmába című animációs filmben a sárga köves út mentén ismét meglepetések és kalandok várják Dorothy-t, társait és persze a gyermek(lelkű) nézőit.
Lyman Frank Baum meseregényének világhírű adaptációja 1939-ben került mozikba, és azóta sem telik el egyetlen esztendő anélkül, hogy valamelyik televíziós csatornán meg ne nézhestnénk az Óz, a csodák csodáját. Több generáció gyermekkorát aranyozta be Dorothy kedves és varázslatos története, és még mindig nagy érdeklődés mutatkozik Smaragdváros rejtelmei iránt. Tavaly mutatták be az Óz, a hatalmas című fantasztikus kalandfilmet, amely a híres varázsló fiatal éveiről és érkezéséről a csodák földjére mesél. Most Dorothy kalandjai folytatódnak a Visszatérés Óz birodalmába című animációs filmben, így az eredeti történet utáni időkbe csöppenhetünk, amikor a Madárijesztő gondolkozik, a Bádogember érez és az Oroszlán bátor.
A mostani animációs filmből a régi karakterek köszönnek vissza (habár új képességekkel rendelkeznek), Dorothy hűséges társa továbbra is Totó, találkozhatunk Glindával illetve a repülő majmokkal is. A sárga köves út pedig még mindig Smaragdvárosba vezet. Azonban új szereplőkkel is megismerkedhetünk: a gonosz boszorkányok helyett ezúttal az Udvari Bolond képviseli a negatív oldalt (aki nem más, mint a legyőzött boszorkányok elátkozott öccse) és Dorothy is szerez új szövetségeseket, például egy Pille tábornagy nevű pillecukrot, Porcelánkát, a hiú királykisasszonyt és IQ-t, a „vaskos”, ám felettébb beszédes baglyot. A Visszatérés Óz birodalmába egy új régiót is bemutat: láthatjuk a cukorkák földjét, ahol az édességevésért halálbüntetés jár, és az ítélőszék vezetőjét Bonbon bírónak hívják. Az animációs film legnagyszerűbb találmánya nem más, mint a Madárijesztő alkotta „szivárvány-mobil”, így Dorothy-nak a piros cipellőkre sincs már szüksége, hanem ezzel utazhat oda és vissza Kansasbe.
A célközönség elsődlegesen a fiatalabb korosztály, és így felmerül a kérdés, hogy mit tanulhatnak a látottakból. Az általános kliséken kívül, (mint a jó végül elnyeri jutalmát, a gonosz megbűnhődik) újszerű momentum a természeti katasztrófák ábrázolása. A történet kezdetén Kansasen egy hatalmas tornádó söpör végig, és szinte porig rombolja a házakat. Dorothy példája azt mutatja be, hogy nem szabad félni az újrakezdéstől, és minden rosszból van valamilyen kiút. Egyértelművé teszi a film a gyermekek számára, hogy nem olyan jó dolog korlátlanul édességeket enni. Pille tábornok karaktere annak állít példát, hogy a szabályokat érdemes betartani, habár nem feltétlenül kell minden esetben szabad szó szerint venni őket. A természetvédelem fontossága is megjelenik beszélő fák képében, akik alaposan lehordják Dorothy-t, amiért letört egy szép faágat.
Nyilván akadnak olyan felnőttek is (leginkább gondolom a gyermeküket elkísérő szülők – a főszerk.), akiket még érdekelnek a csodák Óz birodalmában. Számukra vajon mit nyújt ez a mese? Az élményen kívül, hogy részesei lehetnek Dorothy újabb kalandjának, nem sok mindent. Örülünk neki, hogy az Oroszlán, a Bádogember és a Madárijesztő boldogan használják új képességeiket. és Dorothy ugyanolyan cserfes kislány maradt. Azonban az animáció nem tett jót Dorothy-nak, kifejezetten zavaró, hogy darabosan mozog, dobálja végtagjait és az amúgy nagyszerű magyar szinkron nem passzol az animált lány artikulációjához. Másrészt a Bolond és Porcelánka karaktere felveti azt a kérdést, hogy miért is nem filmet forgattak ebből? Az Udvari Bolond a film utolsó harmadában egy az egyben úgy néz ki, mint Joker a Batman filmekből (még a rúzst is elkeni a szája sarkától felfelé), és kifejezetten hálás szerep lenne egy igazi színésznek. Porcelánka kapcsán eszünkbe juthat az Óz, a hatalmas porcelánbabája, aki szintén animált, de valamiért sokkal szebben mutat a vásznon. Szerintem ebből a történetből egy igazán látványos és szórakoztató filmet lehetett volna forgatni, amelyhez sokat hozzátehetne a színészek játéka.
A Visszatérés Óz birodalmába-ból sokkal többet lehetett volna kihozni. Egyértelműen nem professzionális az egyes karakterek mozgáskultúrája. Sok zenét tartalmaz az animációs film, azonban valamiért egyetlen dal sem átütő vagy emlékezetes. Ráadásul magáról a címszereplő Ózról egyetlen szó sem esik az egész film közben, a kisebb korosztály pedig nem feltétlenül érti a régi filmre történő utalásokat. Sajnos így a legújabb Óz történet megmaradt egy átlagos animációs film szintjén.
