Hogyan lesz egy szép, tizenéves, jómódú családból származó lányból prostituált? Hát, csak úgy, kíváncsiságból, unalomból. Legalábbis Francois Ozon új filmje, a Fiatal és gyönyörű szerint.
Ozon (Vízcseppek a forró kövön, Született feleség, 8 nő, A házban) soha nem kerülte a tabutémákat, sőt, ez talán a személyes kedvence. Szinte minden alkotásában a szexualitást – gyakran a homoszexualitást – járja körül, és ettől a szokásától most sem tér el. A tizenhét éves Isabelle (Marine Vacth) – akinek egy évét mutatja be a film – egy tökéletes, de legalábbis teljesen átlagos család tagja. Szülei és testvére szeretik őt, mindegyikükkel jó a kapcsolata, minden anyagi és lelki támogatást megadnak neki, amire szüksége van. Szüzessége nyaralás során való elvesztése után mégis úgy dönt, testével fog pénzt keresni. Az elhatározásnak nincsenek nagyobb jelentőségű okai, egyszerűen csak kap egy ajánlatot, és kis gondolkozás után él a lehetőséggel. Hogy mi motiválja? Azt nem tudni, hiszen nincsenek anyagi problémái, legfeljebb egy kicsit különc az osztálytársaihoz képest. Ezek után az internet segítségével megszerzett kuncsaftok széles skáláját ismerjük meg Isabelle-lel együtt. A törést egy „törzsvendég” öregember aktus közben bekövetkezett halála okozza, minek köszönhetően a család előtt is világossá válik, mit csinál a lányuk.
Innentől kezdve a film a trauma feldolgozásáról szól, mind a szülők, mind Isabelle részéről. Míg a Fiatal és gyönyörű első fele a szexualitás többé-kevésbé nyílt bemutatásával köti le a néző figyelmét, addig a második fele a lelki szinten zajló folyamatokra koncentrál. Különös coming-of-age film ez, mely nem sok tanulságot nyújt, nem oktat, inkább csak megmutat valamit, valami közel érthetetlent. Az unatkozó, önmagukat nem találó fiatalok beilleszkedési és felnőtté válási kísérleteit szemléli ridegen, kívülállóként, azonosulási pont nyújtása nélkül. A prostitúció miértjére maximum egy „kíváncsiság” szó a válasz, ami az összetett motivációkat igénylő néző számára valószínűleg nem túl kielégítő. De Ozon mindig is szerette a nem túl kézzelfogható történéseket, a homályos ok-okozati láncolatokat. A nyíltan homoszexuális rendező itt is megrebegteti a leszbikus szál lehetőségét, de akárcsak a hetero testi szerelem, ez sem nyújtana több megoldást a bennünk felmerülő kérdésekre.
A történet helyett (vagy inkább mellett) a hangulat áll a középpontban. Az első perctől az utolsóig magával ragad a Fiatal és gyönyörű, melyről nagyban gondoskodik Philippe Rombi zenéje, aki már többször is sikeresen dolgozott együtt a rendezővel. Az enyhén nyomasztó, szexualitásról szóló, mégis deerotizált film lassú folyása minden momentumában francia, így leginkább az európai filmekre, s főként Ozon világára nyitott nézőknek ajánlott.
