[img id=490290 instance=1 align=left img]Mi az első emléked a Könyvhétről?

Bár értelmiségi, olvasó családban nőttem fel, mivel vidéki vagyok, ezért a Könyvhéttel először közelebbről 2003-ban találkoztam, amikor dolgozni kezdtem a Magvető Kiadónál, és azonnal  belecsöppentem a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválba és az Ünnepi Könyvhétbe. 

Nagy élmény volt a rengeteg ember és az a rajongás, amivel az írókat körülvették. De már akkor azon töprengtem, hogy egy ilyen komoly hagyománnyal rendelkező eseményt hogyan lehetne még népszerűbbé tenni, hogy a fiatalok is felfedezzék.

A könyvpiac és a könyvhét örök kérdése, hogy ebben a szakmában vagy üzletágban mennyit szabad áldozni a marketingre, vagyis hogyan lehet népszerűsíteni az olvasás kultúráját. 

Hogyan tudjuk elérni azt a hatást, hogy a Könyvhetet követő uborkaszezonban is foglalkozzanak a megjelent könyvekkel. Hiszen a gyönyörű, értékes kötetek, amelyek ilyenkor számtalan kiadó gondozásában megjelennek, nyáron nagyon nehezen eladhatóak.

A könyvhét jövője, az újabb száz év tétje éppen az, hogy képesek leszünk-e megteremteni a rendezvény kultuszát, hogy a könyvek túléljék a nyarat, ne felejtődjenek el és beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket.  

Biztos, hogy jót tesz a Könyvhétnek a júniusi időpont?

Lehet, hogy vásárlási szempontból egy őszi esemény ideálisabb, profitábilisabb volna, hiszen tavasszal az emberek inkább a nyaralásra teszik félre a pénzüket. Ennek ellenére a Könyvhéttel minden évben megtörténik a csoda, rengeteg a látogatója, közel háromszázezer ember fordul meg Budapesten a Vörösmarty téren és tényleg mindenki a könyvek iránt érdeklődik. Persze évről évre változó, hogy a pénztárcájuk mit bír el, nekünk pedig fontos, hogy kitaláljunk olyan kedvezményeket, vonzó programokat, amelyekre akkor is érdemes eljönni, ha nincs sok elkölthető forint az ember zsebében.

A könyvhét eredetileg alapvetően a kortárs magyar szépirodalomról szólt. Ez ma is így van?

Kizárólag magyar szerzőtől származó könyvet lehet belistázni a Könyvhét hivatalos kínálatába, ez továbbra is így működik, és szerencsére nagyon szép számban jelennek meg magyar szerzők művei. De a szépirodalom mellett az ismeretterjesztésnek és az esszének is fontos szerep jut. Úgy mondanám, hogy a Könyvhétnek a magyar szerzők által írt könyvek ünnepének kell maradnia. A világirodalomnak, a külföldi könyvnek pedig a másfél hónappal korábban megrendezett könyvfesztivál a fő terepe.

Az már más kérdés, vajon mennyire szerencsés, hogy a két esemény ennyire közel került egymáshoz, illetve, hogy a kiadók ennyire dömpingszerűen hoznak ki a két eseményre könyveket, miközben a valós kereskedelmi időszakuk pont az év második felére esik. Ez egyfelől nehézséget jelent, másfelől pozitív jelenség is. A könyvfesztivál például látogatócsúcsot döntött idén tavasszal, aminek örülni kell.

[img id=490296 instance=1 align=left img]De lehetne úgy is csinálni, ahogy például Hollandiában teszik: ott is két hasonló, egymáshoz közeli könyves fesztivált szerveznek, de a két esemény közti időszakot kinevezték a könyv hónapjának, melyet egy nyitó és egy záró rendezvény határol, tehát gyakorlatilag egy hónapig a könyvet ünnepli Hollandia.

Ez lehetőséget adna, hogy a vidéki városok is bevonódjanak a programba, hiszen a szerzők nálunk is leginkább a fővárosban szerepelnek, és bár azon dolgozunk, hogy vidéken is megmutathassák magukat, mégis csupán öt nap áll a rendelkezésükre, ilyen rövid idő alatt sajnos nem tudnak mindenhová eljutni. Ha viszont lenne egy egész hónapunk, és a május a magyar könyvről szólna, sokkal több lehetőségünk adódna.

Persze ez csak egy ötlet, ettől függetlenül azt gondolom, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és más könyvpiaci szereplők részéről is kreatív ötletek fogalmazódnak meg. Létrejött például a Supka Géza Alapítvány, az olvasás népszerűsítésére, amelynek lesz egy fontos programja szeptember 13-án. Minden kiadó és könyvkereskedő beszállt ebbe a programba a közös cél érdekében.

Szerintem ez az irány helyes, fel kell zárkóznunk a nyugati országokhoz, és a hazai könyvkínálatnak is ugyanolyan szexinek kell lennie, mint amilyen divatos és keresett ma a kortárs színház, a tánc vagy a képzőművészet. Ma egy picit újra kell élesztenünk az olvasást, hogy a fiatalok is menő tevékenységnek tartsák.

Nem véletlenül használom a szexi vagy menő kifejezéseket: el kell érnünk, meg kell szólítanunk a harminc év alatti korosztályt, akik majd olvasni fognak negyven és ötven évesen is. Bár létezik egy nagyon hálás és erős középkorú olvasóréteg, ha a jövőben gondolkodunk, el kell hitetni a fiatalokkal, hogy olvasni tényleg menő dolog.  

Mivel készül a kiadó az idei könyvhétre?

Mi már nagyon korán elkezdtük a könyvheti kiadványaink népszerűsítését, felépítését, még a kereskedelmi forgalomba kerülésük előtt. Nagyon sok könyvbemutatót tartunk ebben az egy hónapban. Ünnepelnünk kell a könyvet és a közönséget be kell vonnunk ebbe az ünnepbe. A könyvhét kitűnő alkalom arra, hogy találkozzunk az olvasóközönséggel.

Kint a Vörösmarty téren számos dedikálást szervezünk. Fiatal költőink, akik jeleskednek a slam poetry műfajában, idén is fellépnek, lesz Nyitott Könyvek Éjszakája szombaton, a standunknál itallal, finomságokkal várjuk olvasóinkat.

Halmos Ádám ügyvezető kollégámmal idén is beállunk a pult mögé, könyvet árusítunk, beszélgetünk a vásárlókkal. A könyvhét a perszonális kapcsolatteremtésről szól, kíváncsiak vagyunk az olvasók véleményére, arra, hogy tetszettek-e a könyveink, mit szólnak ahhoz, amit az elmúlt évben csináltunk.

[img id=490301 instance=1 align=left img]Mit fogsz olvasni a nyáron?

Egy könyvkiadó általában kéziratokat olvas. Sok kéziratot kapunk, nagyon örülök neki, hogy a kortárs magyar írók ekkora bizalmat fektetnek belénk, és látják a munkánkban a saját lehetőségeik megvalósíthatóságát. 

Sok olyan, ősszel megjelenő könyvet fogok elolvasni, amely már szerkesztőinknek köszönhetően végleges állapotba került, és természetesen lesznek könyvek, amiket szeretnék a saját örömömre elolvasni.

Bár angolul már olvastam, Jonathan Franzent szeretném magyarul is elolvasni, és a legutóbbi Cormac McCarthy-regény magyar kiadásával is még adós vagyok magamnak. Biztosan újra fogom olvasni Boris Viant, aki édesapám egyik kedvence volt és aki most újra kultuszát éli a filmváltozat miatt. 

Szeretném elolvasni a Magvetőnél megjelenő Hajnóczy-könyvet és Esterházy Péter könyvheti újdonsága is kötelező darab. 

De elsősorban kéziratokat olvasok majd, hiszen egy felelős kiadónak kutya kötelessége minden kiadványát elolvasni, még akkor is, ha évi közel 100 címben gondolkodunk.