Van az úgy, hogy egy filmesnek igazán eredeti dolog nem jut az eszébe. Fölösleges kétségbeesni emiatt. A mozitörténet kimeríthetetlen olyan alkotásokban, amelyeket átszabva-kifordítva-széttrancsírozva meg lehet idézni a vásznon. Ezernyi minta követhető. Hatásos mesék. Drámai szituációk. Mulatságos helyzetek. Felejthetetlen mozdulatok. A tiszteletteljes motívumkölcsönzéstől a gunyoros karikírozáson át a szemérmetlen lekoppintásig rendkívül széles a skála, amelyen cikázva a "hozott anyagból" dolgozó iparosok kitombolhatják magukat. A másolásnak és a kopírozásnak mindig akad lelkes közönsége.
De hát a futószalag nem áll meg. Ezt bizonyítja a Palira vettem a papát laza cselekménye is, amely úgy, ahogy van a Reszkessetek, betörők! utánérzése, az első kockájától az utolsóig. Egy tizenéves kisfiú kalandos akcióinak lehetünk tanúi, ha még nem unjuk ezt a sémát és Macaulay Culkin aranyos pofikáját. Minden kedves és együgyű az akciókban. No és kiszámított. Hiába várjuk, hogy valaki kikacsintson a vígjátékból, kitörjön a skatulyából. Nem kacsint, és nem tör ki. Ez van. A szórakoztatófilm-ipar megmerevedett. Ezen a héten többször is beülhetünk a papa, sőt a nagypapa utánlövéses mozijába.
