A New York-i vezető beosztású szervezett bűnöző pszichikai problémáinak kedves, vicces történetét talán legokosabb, ha May Károly felől próbáljuk megközelíteni. Az összefüggés világos (ez a film egy maffiatörténet, a neves német szerző pedig vadnyugati históriákat írt: mindkettő hollywoodi alaptípus, kész, passz), de nekünk nincsen szükségünk összefüggésekre, csak megzavarnának. Hanem vegyük a Winnetout, nos, az úgy kezdődik, hogy a német fiú megérkezik az Újvilágba, és rövid kacskaringók után megismerkedik a nemes lelkű, színes bőrű vezetővel, az indián származású Winnetouval. Ennél is fontosabb, hogyan végződik ez a vaskos regény. Winnetou gaz merény áldozatául esik, és a közben egy bildungsromanon átesett egykori bevándorló bánatában puszta kézzel mészárolja le a komplett ogalalla felső vezetést (3 fő), utóbbi mellékszál. Arról van szó, hogy az interakció megismerkedésüktől egyikük haláláig tart.
Jogosan merül tehát föl a kérdés mindenkiben: hogy is van ez? Hogy akkor mikor játszódik Az Ezüst-tó kincse, Az olajkirály, A Medveölő fia vagy A sivatag szelleme? Mely művekben ugyancsak együtt lép föl a két hérosz.
Válasz persze Kolumbusz tojása: közben. Valamikor a Winnetou játékideje alatt, amikor a szerző még nem foglalkozhatott részletkérdésekkel, aztán később foglalkozhatott. Mert volt rá igény.
Ilyenformán Karl May egy konkrét preklasszikus, már akkor meghaladta a Csillagok háborúját, mikor azt még ki se találták, de tovább megyek. A Csillagok háborúját már eleve old schoolnak találták ki, nem csoda hát, ha időkezelésében a Csak egy kis pánik is játszva lépett rajta túl.
Nevetséges, tényleg csak az amatőrök kezelik úgy az időt, hogy előre meg hátra. Miért, mi az idő? Egy kisvasút?
Nem hát. Az idő se előre, se hátra nem vizsgálható: csak befele, May Károly tudta ezt remekül. Persze be kell lássuk, a kor és a Még egy kis pánik őt is meghaladta, hiszen úgy csinál, mintha ott folytatná, ahol legutóbb abbahagyta, de mégse folytatja, hanem elmeséli még egyszer. Szóval, ha valahová azt látjuk kiírva, hogy: 2, vagy azt, hogy: Még... ne gondoljunk rögtön A kalózkapitány újra tengerre száll típusú folytatásra, eltelt öt év, Constance megszökött egy fogorvossal, az angolok visszafoglalták Borneót, és megdöglött a kutya... hanem tessék arra gondolni, hogy hülye idő, dögölj meg, mindjárt jobb lesz. Olyan érzés, mint magnummal szétlőni egy kispárnát.
Amit eddig elmondtunk, abból nyilvánvaló, milyen a jó folytatás, milyen az ütőképes második rész. A legfontosabb, hogy szikrányit se térjen el az előzőtől, elvégre a mozi nem tévé, még egy film se kezdődött úgy a Mammutban, hogy összefoglaljuk az előző rész tartalmát. Így abban a helyzetben vagyunk, hogy anélkül, hogy akár egy árva szót is fölhoztunk volna a nagynevű Robert De Niro méltatására, már túl is vagyunk az egészen.
Vagy van valaki maguk közt, aki szívesen hallana részleteket ebből vadonatúj filmből? Minek: a főalakok látszólag önfeledten viccelődnek, a mellékszereplők ostobán toporognak és áhítatos pofával nézik a nagy Robert De Nirót, és mikor azt hallják, hogy: "Megállunk, mára ennyi!" - rohannak a telefonhoz, és azt hazudják a szeretőjüknek, hogy ma este nem érnek rá, mert a Bobbyval vacsoráznak, és lehet, hogy utána elmennek inni is, de csak szolidan, mert a Bobby, ha dolgozik, nagyon fegyelmezett. De így vagyunk ezzel mindnyájan.
