Egy család férfijainak három nemzedéke - nagyapa, édesapa és a fiú/unoka - és egy speciálisan magyar road movie, amiben átlépjük a határainkat is, merthogy Magyarországból Erdélybe tart a túra.
Először is - különösképpen az idősebb mozi-barátok kedvéért -: ez a Kalandorok nem az a Kalandorok, azaz nem tévesztendő össze Robert Enrico (a hazai tévékben is vetített) 1967-es kalandfilmjével, amiben Alain Delon és Lino Ventura - no meg a nőik - kincset keresnek. Másodszor: a reklámfilmes Paczolay Béla debütáló nagyjátékfilmje azért mégiscsak hasonlít címtestvérére abból az aspektusból, hogy minőségi szórakoztatást kínál. "Csupán" annyiban másabb, hogy keserűbb, bánatosabb, kiábrándultabb. Itt adott egy család férfijainak három nemzedéke, nagyapa, édesapa és a fiú/unoka, akik egy speciálisan magyar road movie-ban - amiben most átlépjük a határainkat is, merthogy Magyarországból Erdélybe tart a túra - utaznak problémáik elől (a nagyapa nő-, az apa házasság-, a fiú szerencsejáték-függő), úgy, hogy - természetesen egymáshoz közelítenek.
Szóval. Jó kis mozi a Kalandorok. Pontosabban: majdnem jó mozi. Úgy szórakoztat, hogy el is gondolkoztat, és ezt többnyire emelt színvonalon teszi. Éppen ezért nem világos, hogy miért enged Paczolay a közhelyek csábításának. Például szerintünk nem kihagyhatatlan kelléke a road movie-nak a bőröndökkel való vándorlás a pusztán, a (talált) hulla meg a cigányvajda (még akkor sem, ha olyan nagyszerű színész formálja meg utóbbit, mint Kovács Lajos), márpedig itt akad (és felhasználtatik), pedig Péterfy Gergely általánosságban jól megírt forgatókönyve, Paczolay sokszor megmutatkozó kreativitása alapján nem kellene ezekhez kapniuk, egyfajta "biztonsági játékot játszaniuk". Különösképpen, ha olyan színészekre támaszkodhatnak, mint a főszereplő-trió, az öreg róka Haumann Péter (a nagyapa), a kurrens Rudolf Péter (az apa) és az ígéretes pályakezdő Schruff Milán (a fiú), akik mellett a kisebb-nagyobb epizódszerepekben is olyan kiválóságok bukkannak fel, mint Pogány Judit, Bánfalvy Ági, Csomós Mari és Gáspár Tibor.
A Kalandorok elsősorban a három férfi filmje, merthogy a lakhatási problémákkal küzdő bárzenész apa (Rudolf) és szerencsejáték-szenvedélybeteg fia (Schruff) azért autózik a "csajozós" erdélyi nagyapához (Haumann), mert a nagymama (Pogány) éppen kirakta a szűrét. Az utazós film róluk szól, arról az utazásról, ahogy az unoka és fiú Pestre hozná az apát (mert kizsarolja), de nyilván és valójában meg arról, ahogy egymás lelkébe érnek, feloldják az ellentartásaikat, és valami olyasmi csodában lesz részük, amit úgy szoktunk leírni: a szeretet.
