Szokatlanul erős tempót diktáló kísértethorror. Öveket becsatolni!
A Perron család egy árverésen jutányos áron jut hozzá egy családi házhoz vidéken. Minden nagyszerűen alakul, a ház óriási, a környék gyönyörű. Perronék bizakodva néznek a jövőbe, miközben újdonsült otthonuk már az első napokban számos meglepetéssel szolgál. A régi tulajdonosok rengeteg dolgot hagytak ott nekik, és egy egész pincével nagyobb az épület, mint eredetileg gondolták. A meglepetések sorának azonban itt közel sincs vége.
A Perron szülők és öt lányuk már nem sokkal beköltözésük után különös jelenségekre lesznek figyelmesek. Kezdetben csak furcsa zörejek, szokatlanul viselkedő tárgyak, ok nélkül kinyíló és becsukódó ajtók nyugtalanítják a család tagjait, amelyeknek nem tulajdonítanak jelentőséget. A helyzet azonban gyorsan romlik. Egyre gyakrabban érzik a megmagyarázhatatlan orrfacsaró bűzt, és egyre nyomasztóbbá válnak éjszakáik. Mindez odáig fajul, hogy a kétségbeesett család a természetfölötti jelenségeket kutató Warren házaspárhoz fordul segítségért.
Klasszikus kísértethorror, klasszikus történettel, amerikai gótikával. A Fűrészt is jegyző James Wan lényegében nem nyúlt az alműfaj kliséihez, ami nem jelenti azt, hogy ne tette volna oda magát rendesen. Előző filmjében az Insidiousban már elkalandozott a kísértetek és démonok világába, a Démonok közöttben pedig egy nagyon hasonló történetet mesél el, hasonló módon, csak jobban. Az Insidiousnak fel lehet róni, hogy az elején kicsit lassan pörögnek az események. Mostani filmjében kvázi "kijavítva" ezt a hibát, nem húzza túl a dolgokat. A Démonok között elejétől a végéig adrenalin-hullámvasút, amiből nem lehet kiszállni.
Az egyértelmű hasonlóságok mellett persze lényegi különbségeket is mutat a két film. Ezek közül az egyik legszembetűnőbb, hogy míg az Insidiousban Wan kilépett a klasszikus műfaji keretek közül (amitől a végére egyébként rendkívül izgalmassá vált a film, amivel nagyjából biztosította a folytatás sikerét is), addig a Démonok közöttben ragaszkodik azokhoz. A díszleteket és a képi világot például a rendező a '70-es évek horrorfilmjei alapján tervezte meg, ami mellesleg felfogható egyfajta tisztelgésként is. Narratív szempontból pedig az is szerepet játszhatott döntésében, hogy míg az Insidious teljes egészében fikció, ez a film igaz történeten alapul.
Ed és Lorraine Warren alakját valós személyekről mintázták, akárcsak a Perron család tagjait. Arra pedig, hogy találkoztak a házban Bathsheba Sherman lelkével és más kísértetekkel, az előbb felsoroltak mindannyian több alkalommal megesküdtek. Sőt, az Annabelle baba is létezik. Az ilyenformán is régivágású Démonok között fordítottja a szintén nagyon sikeres Parajelenségeknek, ami dokumentarista formában mesél el egy semmiféle valós alappal nem rendelkező kísértettörténetet, mert ez a film ugye egy - még akkor is, ha sokan kérdőjelezik meg - valamilyen formában mégiscsak valós eseményeken alapuló történetet tálal klasszikus horror stílusban.
A stáblistán végigfutva jól ismert, egyben kiváló színészek neveivel találkozhatunk. Olyanokéval, akikről mellesleg azt is lehet tudni, hogy "jól áll nekik a horror". A Carolynt alakító Lili Taylort nem először látjuk kísértet járta házban félni. Rutinosan retteg. A Lorraine Warrent nagyszerűen megformáló Vera Farmiga számára sem idegen a műfaj. Patrick Wilson pedig úgy tűnik mostanában Wan kedvenc színésze, mert nemcsak rendező ezelőtti és mostani, hanem a következő filmjében is főszerepet alakít.
Nincs mese, a Démonok között ütős darab! A film zárósorai, melyek a hírhedt Amityville-i kísértetjárásra utalnak, meglehetősen gyanúsak - biztosan azonban csak annyit tudni, hogy tervezik a folytatást. (Azok után meg pláne, hogy Wan másik horrorfilmje, az Insidious: Chapter 2 az USA-ban óriási bevétellel nyitott.) Meg azt, hogy James Wan neve egyre komolyabb brand a horror műfaján belül.
Értékelés: 8/10
