- Apa, Apa! Messze van még Amerika? - Hallgass, fiam, és ússzál tovább!
Már nem tudom, hol hallottam ezt a régi viccet, talán egy Gothár filmben? Mindenesetre az igaz, hogy mint minden jó vicc, ez is valamilyen nagy és életbevágó tételnek a humoros és bölcs sűrítménye. Jelen tétel márpedig az, hogy itt nagyon rossz, Amerikában pedig nagyon jó. Az, hogy valójában milyen is Amerikában, tök mindegy, mert mi itt vagyunk, Amerika pedig ott, jó messze. A Coca Cola, a Levi's farmer, a rock & roll, a Harley & Davidson, egy Chevrolet Impala... ez Amerika! Mondtuk régen. Azóta kicsit kinyílt a világ, van már kóla dögivel, farmer is, a rock&roll már ósdi, és van már Herli is, bár csak a gazdagabb szakadékoknak, de azért egy igazi Sevi, egy Impala! Ez azért még mindig Amerika (lehet)!
Lali, az Üvegtigris című lepukkant útszéli vendég-látóipari egység tulajdonosa is épp Amerikáról álmodozik. Erre betoppan Gaben, aki törzsvendég és autónepper is egyben, és megvételre kínál Lalinak egy igazi amerikai álomautót, egy Chevrolet Impalát. Lali oszt, szoroz, lassan bólint, Gaben el. Közben Sanyi, a Király Sanyi, a félnótás futóbolond le-föl rohangál, Csoki, a falusi ízirájder a Babettájával takar egy nagyot, majd lehúz egy nyelet sütőrumot, amit rögtön szét is csapat egy hidegnek látszó Ászokkal. Egyébként ő is Amerikás, egyszer majd szerez egy rakás pénzt, és aztán végig a 66-os úton, born tu bí vájd, csikkánó! Róka, a rasztahajú seftes egy azonosíthatatlan, ám iszonyú nehéz vasdarabbal állít be, pihenjen itt, amíg jön rá vevő, mondja. Cingár, aki hamisabban szaxofonozik, mint amilyen kancsal - pedig az se semmi!-, pedig nem és nem hagyja abba. Mindeközben: a körzeti megbízott rendőr hozza a kurvákat az útszélre, majd műszak után viszi a kurvákat az útszélről, közte kávé a Tigrisben. Az azonosíthatatlan vas azonban időközben valakinek igen fontos lett, mivel Róka szemén hatalmas véraláfutás keletkezett, ám a vason Lali már túladott. A valakik pénzt akarnak, de hát az itt senkinek sincs. Csokinak gyúl világosság elméjében: Ki kell rabolni a falusi postát!
Nem lelőve az összes poént - bár akad belőle bőven -, e sorok írója, kövezzék meg, régóta nem röhögött filmen ennyit. A sztori, és a szereplői is végig bírja szusszal, poénnal, váratlan húzásokkal, csavarokkal. Könnyed, felszabadult baromkodást láthatunk Gáspár Sándortól (Róka), Rudolf Pétertől (Lali), Reviczky Gábortól (Gaben), valamint a talán végre felfedezett Csuja Imrétől (Csoki).
A film persze kicsit Kusturicás, kicsit Guy Ritchie-s, de kit érdekel, a miénk. Jók a karakterek, aki a mekik világán kívül látott hazai kocsmát, olyan igazit, ne adj'isten eltöltött ott egy kis sok időt, ismeri ezeket az alakokat, Csokit, Rókát, Gabent, meg a többieket. A könnyű testi sértés és a Roncsfilm óta nem láthattunk hasonlót a magyar filmeken. Az Üvegtigris azonban koránt sem szociologikus igénnyel készült, pusztán szórakoztatni akar, ez nagyjából sikerül is, a végére meg még jut egy kis általános emberi tanulság is. Nem zavaróak a szponzorok lógói, bár lehet, hogy már megszoktam őket. Azt viszont idegesítő, hogy minden második magyar filmben a Dés-Geszti páros unalmas és nyálas, ráadásul "már hallottam valahol" típusú zenéjét kell hallgatni! Vannak e kis hazában rajtuk kívül is tehetséges zeneszerzők és dalszövegírók, minden bizonnyal.
Egyébként meg Amerika messze van, mi itt vagyunk, a helyzet szar, a sör meleg, a kávé hideg, ez van, ezt kell szeretni. Akinek meg ez nem kell, annak még mindig ott van Amerika, lehet úszni.
