Ugye az egér meg a hegyek. Mert várakozás, az volt nagy, az összes lehetséges részről. A néző például elég magasnak érezhette a lécet. Ha nem is az Addam's Family csigázta föl, de mondjuk a Szóljatok a köpcösnek vagy a Sötét zsaruk című filmek azért feltétlenül kecsegtették valamivel, hogy a promócióról már ne is szóljunk.
Csakhogy mégis kell. A zenés televíziók már a nagy mű ősbemutatója előtt ötpercenként nyomatták a jó nevű (Will Smith) rapszínész filmhez köthető klipnóvumát, de ez úgyszólván hagyján, hiszen jóval a helyi érdekű bemutató előtt a legpitlákabb tévéműsor is - mind exszocialista, mind harmadik világi szinten - eljuthatott az illetékes csillaghoz, a legexkluzívabb körülmények közé is.
Így aztán szinte borítékolva lett a csalódás, a nagyravágyóknak feltétlenül. Hiszen ki tagadná, számos film készült már abból az alapállásból, hogy iszonyú jó fejek kavarnak itt meg ott a világban (esetünkben a vadnyugaton), és működésükből hallatlan izgalmas, de legalábbis vicces dolgok sülnek ki. Ám mindezek többségének nem volt semmiféle konkrét előzménye, a hergelt vagy természetes várakozó szempontjából semmiképpen sem.
Ezért aztán, amit most kapunk - középfajú technikai trükkökkel feljavított középfajú jópofáskodás, némi alpári beütésekkel -, valóban elég kevésnek látszik. Az is.
Sebaj, majd legközelebb. Állítólag a filmkészítés is olyan, mint a biciklizés.
