Franciaország az ezredforduló táján tobzódik a barokk kosztümös filmekben, olyan nagy produkciók készültek, mint "A farkasok szövetsége" és a "Vatel" vagy a "Tulipános Fanfan".
A "Blanche" a Fanfan-hoz hasonlóan Luc Besson produceri közreműködésével készült, és XIV. Lajos korában játszódik. A forgatókönyvíró-rendező, Bernie Bonvoisin egy hajdani punkénekes, aki vadbrutálhoz és harsány komikumhoz való vonzódását vitte bele a XVII. század leírásába. Bonvoison még kevésbé ragaszkodik a korhűséghez, mint elődei. A régies nyelvezetet XXI. századi slang-gel hígítja, s a történetbe anakronisztikus elemeket és történelmi szentségtörések sorát keveri.
A film egy emlékezetes kibeleztetéssel kezdődik. Mazarin bíboros és hadvezére kegyetlenül lemészárolnak egy protestáns családot. Az egyetlen életben maradt tanú egy kislány, a címszereplő Blanche De Peronne, aki néhány év múlva bátor bandavezérré cseperedik, és elindul, hogy bosszút álljon szülei gyilkosain. Jules Mazarin valódi történelmi figura. Ő volt Richelieu bíboros utódja, aki 1642-től tizennyolc éven át volt első miniszter, az ország legbefolyásosabb politikusa. A halálát követő napon XIV. Lajos egyeduralmat vezetett be.
A történelmi figurák ábrázolása ebben a filmben enyhén szólva karikatúraszerű. A dicsőséges Napkirály fenekébe szúrt gyertyával szaladgál palotájában, Ausztriai Anna pedig ledér hölgyek társaságában perverz játékokat űz. A pederaszta Mazarin bíboros a Vatikán drogkereskedője és ördögporral üzérkedik a kolumbiaiakkal, hogy hajókat bérelhessen a gyerekkereskedelemhez. A bíboros KKK-t, rettegett hadseregének vezérét, a szado-mazo kínzások nagymesterét küldi Blanche felkutatására, a királynő pedig a kiöregedett D'Artagnan-t (Gerard Depardieu) a lány megmentésére. A filmben az akcióhősök, drogfüggők és kéjencek alaposan kitombolják magukat. Találkozásaikat heves kardozások, fenékbe rúgásokkal tűzdelt kocsmai verekedések, tűzharc és blues követi.
"Manapság hősnőhiány van" - mondja a rendező témaválasztása kapcsán. Ami igaz az igaz. Jó lenne már egy új "Johnny Guitar". A lobogó sörényű, fékezhetetlen Blanche-ot alakító Lou Douillon és a királynőt megformáló Carole Bouquet valóban különleges női karakterek. A film nem annyira rajtuk áll vagy bukik, mint Bonvoisin forgatókönyvén és rendezésén, mely helyenként megközelíti a Cartoon Network nevű gyerek-horrorcsatorna vad fantazmagóriáit. A királyi udvarbéli jelenetekben a szereplők változatos külsőségek között ugyanazt a néhány mondatot ismétlik, így a szado-mazo bohózat unalomba fullad, s képtelen hitelesen kapcsolódni a western- és kardozós filmek sűrűn idézgetett műfaji kliséivel (bár ez utóbbiak még mindig a film erősebb oldalát adják). A kevés történelmi érzékkel, de sok akciójelenettel spékelt egyveleg minden rendkívülisége ellenére inkább giccsgyanúsnak, mint eredetinek mondható.
