Négy barát elindul vadkempingezni. Régi osztálytársak. Harmincasok. Ki a városból! A titkos szigetre. A Dunára. Elfelejteni ezt a szemét életet. Mobil a széfbe.
Négy férfi - négy sors, négy személyiség. Rossz történetek. A nagymenő fegyverkereskedőé (Kamarás Iván), a laza tanáré (Szabó Győző), a csajozós ügyvédé (Szakács Tibor), és a kigyógyult alkoholistáé (Lippai László). Kisiklott sorsok. Vagy nem is: inkább valóságszagúak. A takargatott gikszerek közös nem tudása. Látszólag. Mert ez elől menekülnek a szigetre. Az ő szigetükre. Ám már ez sem az igazi, éppen ekkor feneklik meg egy szerb uszály a sziget mellett. Ráadásul ellopták a Davis-t, a méregdrága horgászbotot. Csak az uszályon levő matróz (Cserhalmi György) lehetett. Aki ráadásul dugja a túlparti falu patikusnőjét (Schell Judit). Akivel az ügyvédnek nem jött össze. Ez tűrhetetlen. Igazságot kell tenni. Így hát elindulnak megbüntetni a szerbet?
A film alkotói bevallottan olyan művet hoztak létre, amely egyben populáris és elgondolkodtató. Ennek érdekében hazai szinten egyedülálló módon tesztelték a filmet. Az ország több részén próbavetítéseket tartottak, és az ezeken részvevők véleményei és reakciói alapján finomították (vágták újra) a filmet.
A rendező, Szurdi Miklós korábban ugyan nagy sikert és szakmai elismerést aratott Hatásvadászok című filmjével, mégis inkább televíziós produktumairól ismert: a Linda és a Família Kft. alkotójaként. Mostani filmjében mintha ötvözné ezt a kétfajta alkotói mentalitást. Az analitikusan a problémák (társadalmi és nemzedéki) mélyére ásást és a könnyedséget (szerkezetileg és képileg) amellyel mindezeket megmutatja, láttatja.
A film természetesen sarkít, olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyekkel bárki nap, mint nap találkozhat. Erőszak, agresszió, null-tolerancia, előítéletek? - s még sorolhatnám. Huszonegyedik századi alaptulajdonságok Kelet-Európában.
A jellemek is ugyanígy hétköznapiak. Az ügyeskedő, a bonviván, a laza és a szelíd. Látszólag. Ez négy fickó mindennapi paranoiánk tükörképe. Hogy kik is vagyunk ebben a mostani világban? Úgy igazából, önmagunkat vállalva? A Duna lemossa a látszat-világ álarcait. A feltáruló kép ijesztő. Különösen nehéz társadalmi látleletet alkotni néhány ember sorsa és pár nap történései alapján. Mi lakozik e korszak mélyén? Hova tart ez a nemzedék? (A harmincasok.) - Tehetjük fel a kérdéseket. Ám a film nem felel. Megmutat csupán valamit. Kamera- és színészek általi valóságot, amely szórakoztató. S ez nagyban tulajdonítható a megjelenő színészeknek is. Cserhalmi igényes rutinnal játssza el a szerb matróz szerepét, s ebben egyanrangú partnere a szeretőjét alakító Schell Judit. A fiúk közül Szabó Győző alakítása a leginkább figyelemre méltó, a tanár karaktere és jelleme a legkerekebb, a leginkább hiteles és érthető. A gyaníthatóan húzónévként beválogatott Kamarás Iván (meglepő módon gengszterszerepben) elég hiteltelenül horgászik, s a Szakács Tibor és Lippai László alakította két fiú alakja és története is túlságosan töredékes marad.
A Vadembereknek persze (sajnos) vannak technikai fogyatékosságai is, amelyek szokás szerint a pénzre vezethetőek vissza. Videóra forgatták, s hiába nagyították fel a kész alkotást filmre, a látvány minden igyekezet ellenére gyakran mesterkéltté válik ettől. S hiába a kevés helyszín és a találékonyság, néhány jelente kivitelezése bizony hagy maga után kívánnivalót. De ezeket nézzük el, és inkább nézzük meg. Hazai termék, a mienk, amelyből nem csupán a profizmus hanem az alkotás és a közös munka öröme is átjön.
