Kajánul vigyorgó arcokat látok magam előtt. Minthogy feltettem a kérdést, mi történik, ha egy NŐ öt
férfi közé kerül? Hol vannak a határok? És vannak-e egyáltalán?

A kérdések tehát adottak, a disputa kezdetét veheti. Aki kérdez: Szabó Márta (Ruth). Akik válaszolnak: Kovács Lajos (Max), Czintos József (Sam), Kardos Róbert (Lenny), Szikszai Rémusz (Joey) és Balázs Attila (Teddy). A néző kiváltságos helyzete pedig eldönteni, ki nyer ma.


Pinterről már sok mindent elmondtak. Egyfajta rémület, "nem tudok vele mit kezdeni" - hangulat különböző skatulyákba szorította. Abszurd, realista, szimbolista színház... stb. Érzi az ember, hogy ezek csak üres szavak. Vagy pontosabban, hogy a szavak üresek. Nem más, mint szükséges eszköz, felszólítás, hogy a figyelmünket, az észlelés feszültségét másra vetítsük. Szagokra, ízekre,
mozdulatokra. A szavaknál maradva a dallamra, a ritmusra. Felhívás kódfejtéskeringőre. Mindezt a nézőtérről, egy puha piros székben gubbasztva. Világdráma szemtanúi lehetünk. Születéstől a halálig és azon túl minden fent van a színlapon. De épp, hogy csak skiccként. A szivárvány összes színét látjuk, de egymásba olvadva, elmosódva. Itt jön a piros plüssön kuporgó nézőbe vetett hit: a színek kikeverése az ő reszortja. Ecset, vászon biztosítva, a munkaidő három óra. És este tízkor színész-rendező-néző megváltódik. Tiszta színekkel.

A fullasztó térbe csöppent nő törvényszerűen rendet bont. Tereket tágít, megbabonáz. A vagina, mint a nárcisztikus illúzió kapuja. Amiben ezek a leállatiasodott férfiak lubickolnak. Az anyaméh isteni valójában. Saját isteni megvalósulásaikban.

Dialóg 0.
0, mert Vagina csak hisszük, hogy van. Illetve volt. Szeretnénk, ha lenne. Magára hagyott maszkulitás robinsonádja, hat éve önműködő hétköznapjai. Többé-kevésbé. Elkorcsosult gesztusok, felcserélődött szerepek. Identitászavar, gyermeteg hatalmi harcok. Ha feszít, akkor pedig a lábasba hugyálunk. Szaftosak a szavak, rongyosak a ruhák. a tárgyak sebesek: kifeslett bőrfotelre löttyintünk ki kávát, dohányt. Másrészt majd' megveszünk a kosztól, ami körülvesz. Irritál, ami van. És főleg az, ami nincs. 2190 napnyi elfojtott düh. Négy férfi, aki számon akar kérni, le akar dönteni és meg akar erőszakolni, hogy utána elhitethessék magukkal, hogy erősek, fontosak. a Teremtés Koronái.De 2190-szer így nyugovóra térni frusztrálttá tesz.

A terror elő-előtör. Kiszámíthatatlanság, bot, kéztördelés, box és töménytelen dohány. Macho szerepből ki-be. Mindenki nagyon kemény és férfias. Vagy éppen szánalmasan puhány és nőies. Néma, éhes és sérült. A háttérben ringató apák a megsárgult fotókon. A dicső múlt és annak hiánya.

Dialóg 1.
Küszöbön állni kerülendő. Újonnan érkezett Vagina mégis ezt teszi. Mint felkészült nézők, tudjuk, valahol Észak-Londonban, valamikor éjjel. félhomályban. Hófehér kosztüm vakít, hozzáillő hófehér retikül, hófehér körömcipő.Szűzi tisztaság. Hűvösséget, tartást, megközelíthetetlenséget sugározva magából.

Oldalán a tékozló fiú. Előítélet ide vagy oda, a férj, a fölnőtt 35-ös, csacsog, kulcsot csörget, íratlan
házi szabályokat követ, űzött vadként járkál fel-alá. Keresi a helyét - persze hasztalan. A levetett jelmez már rajta, újra gyermeki rettegés süt a hangjából, kételyek, az otthon keserédes íze. A kellékek feszültséget gerjesztenek: kéz ökölbe szorul, arc megrándul, izom megfeszül: dartsozni kezd. Ezzel kitöröljük az elmúlt hat évet, újra "apa kicsi fia" vagyunk.

Dialóg 2.
Macska - egér harc és egy pohár víz, Eugene Scribe után szabadon. Vagina megfigyel. Jólnevelten válaszol, de hangsúlyozottan kimérten. Helyzetfelmérés, semmi diszkréció. Körvonalazódó hiányok. A kisegér torka köré hurok szorul, folyamatosan ellentmond önmagának. Közben hódít, ösztönöket ébreszt és elveszett kisfiút játszik. Akit óvni-védeni-gyámolítani kell. Hisz a nők ezt szeretik.

Természetellenes hangsúly és udvariaskodás robban: a macska az egér farkára tette a mancsát: "ha elragadja a poharamat, én elragadom magát". Köröm élezgetés, száj, majd ágyék érintkezése - egerünk hátrál, de a macska ráun a játékra - Vagina távozik.

Leforrázott sógorunk időközben felvert apját saját fogantatásáról faggatja. Kardos Róbert pánikol. Itt most valami megfogható, lerajzolható, leírható kell. Konkrét és tényszerű. Mellébeszélés mellőzve. Hűvös legyen, fémes és ne fájjon. Ne legyen nő, ne legyen szexualitás. Csak száraz közösülés. Tényállás. Alapkoncepció kamasz, rotyogó lényünk megértéséhez. Ahhoz a válsághoz, amit Leonardnak nevezett el az anya-vagina.

Dialóg 3.
A toprongyos após szájából ironikusnak tűnik a kitűnő kávé, a bűbájos meny. Matriarcha révbe ér - visszaemlékezünk a család gerincoszlopára. A "valami nem stimmel" érzést csak fokozza, hogy pszichiáterekre kellett pénzt keresni. Néző helyesel: nem csoda.

A családi idillbe vágó öngerjesztett indulatok után a család büszkesége című lemezt teszik fel - fals. Vagina veszélyt szimatol, védekező álláspontba húzódik: mentegetőzni kezd. A bűbáj, a leszorított szemhéjak, a vakság ellen. A közétek tartozás bebizonyítandó.

Aztán eljutunk a csúcspontig: szexuális forradalom, félreérthetetlen kedélyborzolás. Szabó Márta lába feszes és szép. Hosszú combok súrolják egymást, elválnak egymástól, majd megint aláhullanak. Elemi ösztönök remegnek belé és hozzák a felszínre a szavakat: Vagina beszél. Illik az ajkakra figyelni. Kövekről és homokról. Minden irányba elnyúló amerikai álomról. Hemzsegő rovarokról a rózsaszín
ködben. A Vagina kitágult. Megduzzadt, átnedvesedett, befogadni kész.

Talán a gyomorszorítás préseli ki ezeket a szavakat. Prológ a tisztaság ellen. Mert ő sem az. Ő az
itteni piszokkal, az undorító vizeldével egy. Bármivel, a kiszolgáltatottság helyett. Önmegvalósítás mozaikjait rakosgatjuk. Pinter Nórája a másért, az énért, a harmóniáért. Ahogy mondja: "Kint nem kapok olyat, amilyet szeretnék". Mihez képest?

Jelzem, cipő tehát szükség. Idővel a kalap is, aztán egész alakra tágulunk: "Fényképezték... a testem". Vagina átszellemül, hazatér. Ott az irdatlan nagy ház, a fák, a tó, a kavicsos ösvény. Ott a jó. Az anyaöl - testiséggel, szépséggel, csillogással. A határok így mosódnak el. Meg lehetne tenni, csak szándék kell hozzá. Az pedig zsigerileg kódolt. Vaginafogó project. Szabad?

Ősi erővonalakat függesztünk a szoba közepén a kanapé és a fotel közé. Némajáték. A rokonság kábultan áll és figyel. Majd ő lepődik meg a legjobban: Vagina befogad.

Ruth ruhája a második felvonásban már fekete. csipke, nylonharisnya, estélyi cipő, alkalmi retikül.
Démoni guminő delejezése a kanapén. Szinte porcelánból van, szinte nincs is. Nő. Befogad, átad, elvesz, megsemmisül. A férfiban, a férfinak. Általa, vele, neki. Ha akar. És még a gyertyát is van, aki tartja.

Stíluskalauz ocsúdása ijesztő. Dionüszoszi delíriummámor és orgia foszlik szét, a haza újonnan
érkezettek párhuzamát halljuk: "Ennék valamit". Új a hangnem. Merőben más. Vagina hisztis, faksznis ribanc. Aki mindezt megteheti, persze. Akármit. Hisz cserébe a testét adta. A feloldódást benne.

Aztán a női princípium teljes valójában körbesétál, vicsorog. Az ütőkártyák az ő kezében vannak. Férjeura fel sem szisszen, emlékezzünk csak vissza, a darab elején ő ugyanezzel az óvatos-rémült szolgalélekkel nyitott felesége felé. Volt felesége felé. A kritikai munkákkal ugyanis szétfeszíti a családi szálakat. És azok el is szakadnak. Teddynek mégis jó, adja alá a lovat. Hadd higgye, hogy ő
az, aki maga a szellemi egyensúly, a látó emberisten. Hiába. Teddy fiú cinkosok között vergődik. Kilépett a körből anno, hisztije csak banális önhitegetéssé lesz. Mi az, amibe ő nem, a londoniak viszont belevesznek? Mit jelent tárgynak lenni, vegetálni? A szavak paradox voltát megint a sötétség takarja el.

Dialóg 4.
Cunci, avagy az elcsaklizott sajtos zsömle. Az előttem ülő öregúr felszisszen: "Azt a mindenit!". Valóban, jólnevelt gyomor tiltakozik. Hőbörög, kérem, ezt legyűrni így nem lehet. Kellene... egy pohár víz.

Vagina sehol. Pedig nagyon izgatnak minket a fejlemények. Telis-tele vagyunk kérdésekkel, kételyekkel. Mi van még? Megint szóba kerül Mac. Czintos József keze idegesen ráng újfent - vészt sugall. Lényeg a főszerep, és az Teddy fiúé. A kedvencé. Ám a kiskedvenc, tudjuk, mindent
megenged magának. Kilép a körből, mércéket állít, leleplez és még a sajtos zsömle is kell neki. Direkte.

Lógó szálakat felveszünk, Joey lerobog. Fröcsögős fantázia kielégül...hetne. De újabb bonyodalmak. Vagina még sehol, a rágalom viszont a színpadon hever teljes életnagyságban. Szűzkurva.

A huszonéves tenyészcsődör egy pillanatra fehér zsabós Rómeó lesz: "úgy is jó... ha nincs semmi". Aztán kikel magából, tíz körömmel védi azt, amit (nem) kapott: a javát. Sebeket szakít fel, és már kész ölni a Vagináért. Joey-mágia kipipálva. Az ember azt hiszi, rosszul hall. Hogy ami ezt követi a
színpadon, az csak valami rossz tréfa. Peregnek a mondatok, hímkupaktanács a Vagina sorsról. Tényállások és adatok. Hiszen, kérem szépen, anyagias világban élünk...kalap motívum a helyére kerül - Vagina jövő kirajzolódik, felakaszthatjuk a fogasra.

Ami igaz és szép: az a nemes egyszerűség, ahogy kopognak a szavak. A téboly a heves fiatalságban felmerülő osztozás kapcsán. Szó szót követ, nézőtér kínban van és így fel-felkacag - ezek komolyan gondolják. Hát, akkor legyen.

Dialóg 5.
Végre Vagina lelibeg. Talán csak rossz álom volt az egész. Talán mégsem. Marad. És diktál. Hosszú, kitartott csönd után. Koordinátákat kér és módosít. Kleopátra-effektus Terézanyu után. Vagina megment, delejez, mos, főz, takarít...elhitet. Hadd higgyék! Mit is tehetne mást? Hisz nő.

Tiltakozni lehet. Sam háromszor meg is teszi, végül összecsuklik. Először viccesre veszi, aztán elfehéredik, hivatkozik a gyerekekre, aztán vall. Nem tehet mást. Őt ebben veszejti el a Vagina. "MacGregor megdugta Jessie-t a taxim hátsó ülésén, mikor furikáztam őket". Naná. Ezt tudjuk, hisz korcs vágyak fertője ez a ház: csak semmi szex, angolok vagyunk. De a tudás nem jelent tudomásul
vételt is egyben. Legfeljebb fricskát.

A háziak tehát döntöttek, Teddy cihelődik. És most jön az újabb pánik: "ki fog minket használni". El fogunk veszni a vágyban, a nőben, a Vaginában. A józan rálátás hanyagolva, kell-e, tudom-e, lehet-e? Plusz a tudás. a válasz: nem. Eladták a lelküket az ördögnek. Késő bánat: akarták. "Legalább ennyit" alapon.

Vagina tehát betölti az űrt. Már HA betölti. Hisz ő az űr maga. A hiány. Egyszerre van és nincs. De kell.