Képzeljünk el egy világot, ahol Hollywoodot a Vatikán irányítja, valamint bankárok és menedzserek helyett püspökök és érsekek ülnek a nagy stúdiók vezetői székében. Képzeljük el, hogy egy ilyen rendszerben valaki egy poszt-apokaliptikus akciófilmet akar készíteni. Ha megnézzük az Éli könyvét, mindehhez már nem lesz szükség a fantáziánkra.
Idézetkönyv
A Kifulladásig óta nem illik egy film szemére vetni, ha jeleneteiben más mozikat idéz meg, és A pokolból című félresikerült Hasfelmetsző Jackes mozit jegyző Hughes-testvérek mindezzel tisztában is vannak. Az Éli könyve igazi vegyes-vágott, ami ugyan jobb helyekről (Mad Max, A Boy and His Dog, Az ember gyermeke, Volt egyszer egy vadnyugat...) kölcsönöz, de mivel mindez nem áll össze valami egységes egésszé, így az idézetek maximum afféle rejtvények, vajon felismerjük-e, hogy a tesók egy adott pillanatban éppen mire utaltak. Valószínűleg Quentin Tarantino is hasonlóképp látna munkához, ha egy poszt-apokaliptikus akciófilm rendezésébe fogna, csak nála a végeredmény ennél jóval izmosabb eredménnyel járna.
Hajsza egy tárgy után
Az Éli könyvében egy valami mindenképpen dicséretet érdemel, mégpedig az atmoszférateremtés. Az atomháborúk sújtotta Föld bolygót még sosem sikerült ennyire szürkére és színtelenre varázsolni, és ha időnként nem szúrnánk ki egy-egy színt, akár azt is hihetnénk, hogy fekete-fehér filmet nézünk. A játékidő első félórájában az atomsivatagban magányosan vándorló Denzel Washington napi túlélési rutinját követhetjük figyelemmel, és ez jelenti a mozi legélvezetesebb részét. Akkor tudjuk meg, hogy nem egy átlagos csórit követünk, amikor egy támadásnál egyetlen késsel kb. három másodperc leforgása alatt végez ki fél tucatnyi rosszfiút. Sajnos azonban a Hughes-tesók nem elégedtek meg egy afféle túlélési útmutató világvégéhez jellegű filmmel, és mindenképp sztorit akartak ránk erőltetni, így megtudjuk, hogy hősünknek van egy nagyon ritka könyve (minimális fantáziával fél óra után rá lehet jönni, hogy mi az, pedig bárcsak a Káma Szútra lenne...), amit egy kisváros önjelölt diktátora mindenképp meg akar szerezni tőle a magánhadseregével. Ezek után kő kövön nem maradhat.
Summa
A forgatókönyv sajnos elég hanyag, így befértek afféle bosszantó hibák, hogy egy nagy vasajtó mögé bezárt lány egy perccel később már újra az úton gyalogol, pedig korábban még csak reménye sem volt a szabadulásra, vagy hogy a pusztító motorosbandák uralta sivatag közepén évtizedek óta békésen teázgat egy nyugdíjas házaspár, de ezek még csak a kisebb bajok. Gary Oldmant 2010-ben főgonoszként szerepeltetni olcsó húzás, mivel a fickó annyiszor játszotta már el ezt, hogy akaratlanul is önmaga paródiájává válik. Ez azonban még semmi ahhoz képest, amikor a végén véresen komoly vallási mondanivalóval öntik nyakon a mozit, ami egy ilyen trash-akciófilm esetében teljesen műfajidegennek és erőltetettnek hat, és a mélyen vallásos nézőkön kívül valószínűleg a többséget idegesíteni fogja. És ha valaki tudja, hogy Mila Kunis hová a nyavalyába (és miért?) megy a végén, örülnénk, ha elmagyarázná!
Kinek ajánljuk?
- Aki látni szeretné, hogyan nézne ki a bolygónk egy kiadós atomháború után.
- Papoknak, ministránsoknak, trashfilm-kedvelő hívőknek.
- Aki még nem unja, hogy Denzel Washington mindig olyan jó.
Kinek nem?
- Szkeptikusoknak.
- Akit idegesít, ha egy trashfilmbe komoly mondanivalót akarnak csempészni.
- Aki az új Mad Maxre vágyik.
5/10
