Kifejezetten népszerű téma manapság a gyerekeknek szánt alkotásokban a környezetvédelem. Az Egyesült állatok a Loraxhoz hasonlóan képes ezt a fajsúlyos témát a moziban előforduló legfiatalabb korosztálynak is fogyasztható formában tálalni.
Ha a készítők biztosra akarnak menni, akkor érdemes aranyos, beszélő állatok kárán bemutatni, hogy mi történik bolygónkkal, hiszen melyik gyerek ne szeretné az állatokat, ráadásul ma már minden valamire való 8 éves kívülről fújja, mit jelent a globális felmelegedés. A mese üzenete nemes, és feltételezi, hogy ez a generáció képes tanulni elődeik ballépéseiből.
A film első tíz percében körbeutazzuk a Földet, hogy szembesüljünk az elvetemült pusztító, az Ember rémtetteivel: olvadó jégsapkák, bozóttüzek, az óceánok olajszennyezése, hogy csak a leghétköznapibb katasztrófákat említsem. A bolygó különböző pontjain élő állatoknak így nincs más választása, mint elhagyni élhetetlenné vált lakhelyüket. Úti céljuknak belövik az élet bölcsőjét, Afrikát, ami még mindig a legkevésbé emberlakta terület. Ám mikor odaérnek kiderül, hogy ott sincsen kolbászból a kerítés…
Afrikában mi más is lehetne a probléma, mint a szárazság. Ám kivételesen nem Természet Anyánk felelős a vízhiányért, hanem már megint a nyughatatlan és pénzéhes Ember, aki jobb híján egy luxusszállodát épített Afrika közepébe, amit egy mesterséges tóvá átalakított felduzzasztott folyóval vett körül – nem gondolva az így szomjan maradó szavanna állataira. Ezt persze már az állatok sem tűrhetik szótlanul: hogy kifundálják mi legyen a következő lépés, válságstábot hoznak létre.
A történet szintje a Sammy nagy kalandja 2-ével vetekszik, így a gyermekeiket elkísérő felnőttek ne lepődjenek majd meg a történet didaktikusságán. További elmaradhatatlan elemként felcsendül egy-két mini dal, az állatkák szófordulatai pedig a gyerekek szavajárását idézik (feltételezem persze, hogy felnőtt ember nem használja a „pajti” szót). A bátor állatok mellett az egyetlen azonosulási pontot persze egy kislány nyújtja, aki pénzéhes apjával szembeszállva próbál meg kiállni az állatok jogaiért – mi felnőttek pedig azonosulási pont híján vessünk számot tetteinkkel. A történet ezen része rendesen le van butítva, nem hogy árnyalatok nincsenek, de ezen az egy szem gyereken kívül minden ember alávaló.
A vérbeli mesét a gyerekek biztosan élvezni fogják, de azért találni egy-két, az idősebbeknek szánt mozzanatot is, például a nem kevés iróniával bemutatott Klíma konferenciák, ahol szó szerint semmi nem történik. Legalább háromra is ellátogatunk, de eredményekről vagy megállapodásokról semmi hír. A másik szórakoztató jelenség egy francia kakas, aki amellett, hogy jelszavaival és tetteivel a forradalmárokat idézi, megjelenésekor a Marseilles csendül fel leitmotívumként.
A számítógépes animáció annyira alaposan és szépen ki van dolgozva, hogy magamtól nem is jöttem volna rá, hogy egy német produkcióval állunk szemben. Ezen a téren nincs hiba, felér a Dreamworkstől megszokott színvonallal.
A film Erich Kästner Az állatok konferenciája című könyve alapján készült. Az eredeti regényben az állatok az állandó háborúzás és a gyerekek nyugalma érdekében gyűlnek össze – ami érhető is, hiszen a II. világháború végén, 1949-ben íródott. Ezzel szemben a 2013-ra aktualizált történetben nem a háború vagy a gyerekek nyugalma a cél, hanem saját túlélésük, és hogy vegyük már végre észre: nem csak mi lakunk ezen a bolygón.
Értékelés: 6/10
