Vajon mi kell ahhoz, hogy egy szinte átlagosnak mondható, katasztrófával fűszerezett szerelmi történet ne csak meghódítsa a világot, de minden idők legnézettebb filmjévé is váljon? A válasz majdnem banális…
Egy jó ötlet és annak jó megvalósítása. Ennyiből áll minden igazán jól sikerült film. Egyszerűen hangzik, mégsem olyan sima ügy kihalászni őket a ”filmtengerből”. Szerencsések vagyunk azonban, mert a nagy mesterek időnként valamilyen formában elénk tolják legjobbnak vélt alkotásaikat, így csak meg kell tekintenünk őket és eldönthetjük, továbbra is rajongunk-e értük. A Titanic indulásának 100. évfordulója alkalmából a több sikerfilmet produkáló James Cameron is hasonló eszközhöz nyúlt, legsikeresebb, 11 Oscar díjas filmjével hullámzik vissza a köztudatba.
Azonban ennyi sem elég, hiszen a XXI. században már nem számít menőnek egy szimpla, képileg felújított mű. Mindenki tudja ugyanis, hogy minden tisztességes kasszasikernek 3D-ben kell pompáznia a vásznakon, nem? De. Így történt hát, hogy a történelem legnagyobb nézettségét produkáló Titanic sem úszhatta meg az újkori átalakulást és IMAX, illetve digitális 3D-ben vonul vissza a mozitörténelembe.
A történet szerencsére nem változott, Rose még mindig lázadó úrilány, Jack még mindig a szegény sorsú, ellenben szabad életet élő srác, a kapitány még mindig címlap sztorival szeretne nyugdíjba vonulni, a jéghegy pedig még mindig nem olvadt el. Egy szót sem szólhatunk, a Titanic monumentalitása, az elviselhető mértékben csöpögős romantika és a túlélésért folytatott harc lebilincselő jelenetei még mindig magukkal ragadják a nézőt. Az elsüllyeszthetetlennek vélt hajó katasztrófája kortalan témának bizonyul, melyet tovább erősít a két főszereplő közt fellángoló szerelem.
Azonban, mint minden utólag ”3D-sített” filmnél, itt is csak minimális többletet kapunk az új technikától. Az első és utolsó, tenger mélyén játszódó jeleneteknél valóban úgy érezhetjük, mintha mi is az elsüllyedt roncsoknál járnánk, de a továbbiakban nem sok értelme van a dolognak, a 3D mindössze némi mélységet ad a díszleteknek, valamint kiemeli a gépek hatalmas méretét. A friss megjelenésnek mégis van egy hatalmas előnye: a látvány egyszerűen lenyűgöző! A kép fantasztikusan élessé vált, minden tisztán és éles kontúrokkal látszik, még a legapróbb ráncokat és szeplőket is láthatjuk a szereplők arcán. Nyilván nem ez az élmény legérdekesebb eleme, de az ilyen apróságok miatt válik igazán élővé, valódivá a történet, mely a bő három órás játékidő ellenére végig a székhez szögezi a nézőt.
